Miért lakik kétszáz japán egy aktív vulkán kráterében?

Aogashima, azaz a „zöld sziget” (bár lehetne kék is: a japán nyelv többnyire az ao szóval illet mindent, ami kék, zöld vagy a kettő közötti árnyalat) Tokiótól nagyjából 350 kilométerre, a Filippínó-tengerben fekszik. Közigazgatásilag a japán fővároshoz tartozik. Hogy mióta lakott, azt pontosan nem tudni. Tény, hogy a vulkán 1652-es, majd 1670-től 1680-ig tartó működését jegyezték fel a korabeli dokumentumokban.

Azt is lehet tudni, hogy 1783. áprilisban a lávafolyások miatt kiürítették a szigetet. A két évvel későbbi kitörést viszont az akkori 327 szigetlakó közül160 nem élte túl. Fél évszázad után azonban a sziget újra benépesedett.

Hogy mi késztethette őket arra, hogy egy vulkán kráterében lakjanak? Talán a paradicsomi állapotok: a sziget ajándékba adja a forró gőzt, így aztán mindenki földhővel főz, mos, fűt, szaunázik. Mintegy kétszázan laknak a szigeten, így jól elférnek a 3,5 kilométer hosszú, 2,5 kilométer legnagyobb szélességű földdarabon. Földművelésből és halászatból élnek, meg az odavetődő turistákból. Sokan nem zavarják őket: helikopterjárat naponta egyszer van a szárazföldről, hajóval pedig majd’ fél napig tart az út.

Aogashima legnagyobb része a tűzhányó kráteréből áll. Külön érdekessége, hogy a kráter közepén egy másodlagos vulkáni kúp is emelkedik.

A sziget a hatóságok szerint aktív vulkán, bármelyik pillanatban elkezdheti ontani a lávát – ám a lakosok rendíthetetlenek: nem hagyják el a lakóhelyüket.