Önmentők: Tésztagyárról álmodoznak

Ez a kép éppenséggel a határ menti vasútátkelőhelyre, Lőkösházára is ráillik. Csakhogy nem hagyják annyiban! Krízishelyzetből jutottak el odáig, ahol most tartanak.

– Súlyos eladósodási pályán volt az önkormányzat, amikor megválasztottak polgármesternek – kezdi a történetet Szűcsné Gergely Györgyi, aki korábban a helyi iskola igazgatójaként és hét éven át képviselőként tett a faluért, most választották meg másodszor polgármesternek. – Negyvenötmillió forintos forráshiánnyal vettem át a hivatalt, az első két év arra ment el, hogy konszolidáljuk a helyzetet. Ez sikerült is, ma már nincs adósságunk. Az ésszerű gazdálkodás jegyében először intézményeink gázfüggőségét szüntettük meg egy 26 milliós kistérségi energia-mintaprogram révén. Az első biomasszakazánt ötszázezerért vettük meg, részletekben fizettük ki, a helyi szakik szerelték össze. A gallyat, a szalmabálát a közmunkások gyűjtik az önkormányzat földjéről és a külterületekről. Gépeket szereztünk be, bálázót, brikettálót, gallydarálót, és megoldottuk a tárolást is. Lassan elfelejtjük, hogy korábban éves szinten 15 millióra rúgott a gázszámlánk.

Aztán 2012-ben bekapcsolódtak a Start közmunkaprogramba. Hetvenen kezdték, ma száztízen vannak. Lőkösházán azt is elhatározták, hogy önfenntartó falut építenek. Saját kertészetet hoztak létre, fóliasátraik alapterülete mára megduplázódott. A megtermelt zöldségféléket a helyi konyhán hasznosítják, friss alapanyagokból főznek, de fagyasztásra is marad a javakból. A falu szépen gondozott parkjában áll a közösségi látványkemence, és most nyitották meg a helyi piacot. Tésztagyárról álmodoznak, szeretnének feldolgozóüzemet is.

– Csak azt kell megvennünk, amit nem termelünk meg – közli Nagy Csaba önkormányzati képviselő, konyhafőnök, miközben egymás után nyitogatja a fagyasztóládákat. Sokféle zöldség vár a sorára, hogy leves vagy főzelék formájában az óvodások, az iskolások asztalára kerüljön, sőt jut még belőlük a felnőttétkeztetésbe is. A konyhán hét asszony dolgozik a közmunkaprogram jóvoltából. – Itt nem lehet azt mondani, hogy vizet gereblyéznek, mindenki értelmes feladatot lát el. Ez egyfajta jövőképet ad. És jó példát mutat, hiszen más az, ha a gyerek otthon azt látja, hogy reggel munkába indulnak a szülei, nem pedig tétlenül töltik a napjaikat.

Szinte ugyanezt fogalmazza meg Kovács Gáborné, a közfoglalkoztatottak vezetője is. Vizet ugyan gereblyézhetnének az asszonyok, mert esett annyi eső, de ők a fóliasátrakban szorgoskodnak. Büszkén mesélik, hány mázsa terményt takarítottak be. Havonta nettó ötvenezer forint juttatást kapnak, ami nyilván több a húszezres segélynél, de hogy mire elegendő, azt nem nagyon merem firtatni.

Lőkösházán megbecsülik a helyi kulturális értékeket. Az ezekre épített vendégfogadással újabb munkahelyeket tudnak teremteni. Lőkösháza, Kardoskút, Gellértegyháza részvételével létrejött a dél-békési turisztikai háromszög, alapítványi formában tervezik az együttműködést. Csatlakozik hozzájuk a falu határában tavaly májusban átadott klasszicista Bréda-kastély is. Az olasz villák mintájára épült ékszerdoboz pályázati pénzből kapott új ruhát. Homlokzatát minden este 3D-s fénycsóvák festik meg, ez a világon is egyedülálló produkció. A tulajdonos, Megyeri Anikó örömmel hallja a térségbeli szövetkezést. Nekik lesz mit megmutatni: Kállay Miklós, Magyarország 1942–44 közötti miniszterelnökének fia, Kristóf itt tartotta az esküvőjét. De aki éppenséggel az efféle érdekességek kedvéért keresi fel a helyszínt, az egyelőre nem tud megszállni a faluban.

– Többször beszéltünk arról a polgármester asszonnyal, hogy vendégszobákat kellene kialakítani az üresen álló önkormányzati lakásokból, és olyan családi házaknál, ahol erre a célra el tudnak különíteni egy tisztaszobát – meséli Megyeri Anikó. – Így a kastélyba látogatók helyben tölthetnék el az éjszakát. Ebből aztán a lőkösháziak is hozzájuthatnának némi bevételhez, és feladatuk lehetne benne a közmunkásoknak is. Kállay Miklós és menye, Vásárhelyi Vera leszármazottai néhány relikviát ajándékoztak a falunak, ezekből nemrég emlékszoba nyílt a központi parkban. Szó van egy körterem építéséről, ahol Corvus-Kora Róbert helyi festő monumentális történelmi panorámaképeit mutatná be. Az efféle értékek meghatározhatják egy település arculatát.