Szűznemzés

A tankönyvek szerint a kockás piton tojásrakó hüllő, a szaporodáshoz szükség van hím egyedre is. Ám ez a hatméteres, több mint kilencven kilogrammos nőstény rácáfolt a szóban forgó megállapításra. Hatvanegy tojást rakott, az állatkert munkatársai két hét után néhányat mesterséges körülmények között kikeltettek, hogy megbizonyosodjanak róla, nem terméketlenek-e. Végül hat egészséges utód született, pedig az anyapiton terráriumában legalább négy éve nem helyeztek el hímet. Felmerült a kérdés: vajon a nőstény elraktározta a spermiumokat, vagy a szűznemzés újabb esetéről van-e szó?

Az anya és a hat utód sejtmintáit a Tulsai Egyetem biológiai tanszékén vizsgálták. A több hónapon át tartó DNS-elemzésből kiderült, hogy az utódok génjei teljes egészében az anyától származnak, vagyis valóban szűznemzés történt. Az ivaros szaporodás során az utódba egy-egy kromoszómakészlet kerül mindkét szülőből, a génállomány nem teljesen azonos, az egyes gének változatai, az allélok eltérőek lehetnek. Az ivartalan szaporodáskor, szűznemzéskor viszont mindkét kromoszómakészlet ugyanattól a szülőtől származik.

Az eset azért számít különlegesnek, mert először figyelték meg kockás pitonoknál. Az is tény, hogy nem minden állatfajnak van szüksége mindig hím egyedekre a szaporodáshoz. 2001-ben egy kerekfejű pörölycápánál dokumentáltak szűznemzést, a komodói varánuszoknál 2007-ben, majd egy leopárdcápánál is. Ugyanakkor a kék foltos szalamandra kizárólag szűznemzéssel szaporodik, nincsenek is hím egyedei. Néhány gekkó- és tejufajnál is megfigyelték a jelenséget. Az úgynevezett parthenogenesis elősegíti a túlélést akkor is, amikor a hím egyedek száma nagyon lecsökken a populáción belül.