Üzenet a cédulán: 'Analfabéták! A 21-es szobában vagyok!'

1954.
A mérleg a hibás? – olvasói költemény. Kurilla Józsefnek / beadott süldőjét, / endrődi mérlegen / negyvenegynek mérték. / Elszállítás helyén / harminckilenc kiló, / kérdezi a gazda: / vajon melyik a jó? / Megkapta a választ, / messze se ment érte, / gyomai átvevő / harminchétnek mérte. / Felsóhajt a gazda, / de jó, hogy átvették, / teljesen elfogyna, / hogyha többször mérnék.

1964.
Janák József csávolyi lakos levelében elpanaszolta, hogy a gyermekét nyitott kocsiban szállítják a diákotthonba, és az utat két esetben is zuhogó esőben tették meg. Az iskola igazgatója az alábbiakat válaszolta: „A bajai járásban először Csávolyon létesült diákotthon, aminek a fenntartása tetemes költségekbe kerül. Janák Józsefék gyermekük egyhavi ellátásáért 75 forintot fizetnek, amihez az állam 965 forintot tesz hozzá. A gyermekek vasárnapi hazautazását a szülők, Janákék is írásban vállalták. A helyi téesz csak segíteni próbál – traktorral, kocsival, autóval – azokon, akik mégsem tudják megoldani a szállítást. Ez a szívesség nem kötelező, de aki mégis igénybe veszi, az csak köszönetet mondhat érte.”

1974.
Két írástudatlan fiatalembert rendeltek be a tanyavilágból a tanácsházára. A tisztviselő, hogy biztos eljöjjenek, szóban is megegyezett velük az időpontról. Ám a találkozás előtt fél órával áthívatták az épület túlsó szárnyába, ezért – mint utólag kiderült – egy reménytelen vállalkozásba kezdett. Az ajtajára ugyanis a következő szöveget írta ki: „Analfabéták! A 21-es szobában vagyok!”

1984.
Tizenhét éves falusi srác vagyok. Szakmát tanulok és focizom; már a megyében is tudnak rólam, nincs meccs, hogy ne lőnék gólt. De nincs barátnőm, emiatt állandóan frocliznak. Már megkaptam, hogy talán nem is vagyok férfi. Az öregebb klubtársaknak mindig vannak női, olykor egyszerre több is, még férjes asszonyok is. A csapatkapitány szerint el kéne velük járni sörözni, ott akadnak lányok. De sajnos a sört sem szeretem, mert keserű. A kapusunk meg azzal zrikál, hogy mikor lesz végre már nemi betegségem, mert az a tűzkeresztség. Na, köszönöm!

1994.
Anyám halálakor apám 62 éves volt. (Jómagam egy 45 éves férjes asszony vagyok, két egyetemista gyermek édesanyja.) Apám vagyonos embernek számított. Sok falubeli özvegyasszony lett volna szívesen a felesége, de ő egy 21 éves, csinos lányt választott. Persze megindultak a pletykák, de nekem fontosabb volt, hogy apám háza tiszta, a csaj minden tekintetben a gondját viseli. Amikor apám meghalt, keserűségemben a hagyatékra oda se figyeltem, a lány minden mozdíthatót – anyám ékszereit, a takarékkönyvet, a színes tévétől a mezőgazdasági kisgépekig – elvitt. Ez csak bosszantott, azonban az már nem, hogy a temetés óta a kiscsaj naponta feljár hozzánk, s mint egy kúszónövény, úgy tekeredett rá a férjemre. Már látták is őket összebújva sétálni Lillafüreden. Tehetek valamit ez ellen?

2004.
A parlament határozata 136 év után megszűnik a sorkötelezettség, és a jövőben hivatásos katonák, illetve önkéntesek látják el a haza védelmét. Azonban a sorkötelesek továbbra is megkapják a felhívást, hogy jelenjenek meg sorozáson, ahol adategyeztetés és egészségügyi vizsgálat vár rájuk. Az adatvédelmi biztos szerint az eljárás jogellenes, mivel az érintetteket már nem hívják be katonának.