Kézfogó a gleccser mélyén

No, nem mintha nem lennének szép számmal természetes barlangok az izlandi jégben. Vannak, csak éppen alkalmatlanok arra, amit a műlyuk gazdái terveznek: létezésük évszakfüggő, nem túlzottan biztonságosak, alakjuk pedig olyan, amilyet a természet adott nekik (tehát nem feltétlenül látogatóbarátok). A műbarlang ezzel szemben biztonságos, folyamatosan karbantartott és emberi közlekedésre alkalmas lesz.

A tervezők több mindent is álmodtak a barlangba: a fő járatból nyíló kisebb üregekben többek között jégszobor-kiállítás, házasságkötésre alkalmas kápolna és egy kisebb vendéglő is helyet kap. Egyszerre mintegy 40 főt tudnak majd kiszolgálni a mélyben. A jég felszíne alatt 30 méterre növekedő műbarlang nagyjából 200-300 méter hosszú lesz, amikor végleg leállnak a fúrók.

A megközelítése külön kaland lesz. A közönséges járművek nem képesek a gleccserek jegén haladni, ezért a találékony vállalkozók beszereztek egy leszerelt rakétahordozót, s a nyolckerekű monstrumot átalakították turistabarát szállítóvá. De az sincs unalomra ítélve, akinek valamiért majd a felszínen kell várakoznia. A tengerszint felett 1200 méterre lévő bejárat környéke meglehetősen sajátos: 1965-ben és 1967-ben itt (is) gyakorlatoztatták azokat az amerikai űrhajósokat, akik később megfordultak a Holdon...