Mesemondók: Hová tűnt a majom farka?

A művészházaspár, Haui József és Kricskovics Zsuzsanna életében már az is nagy fordulat, hogy évekkel ezelőtt a zajos kecskeméti belvárosból egy zöldövezeti házba költöztek. Odabenn duruzsol a kandalló, a közelében macska szendereg, a látogató érkezésére felélénkülnek a kutyusok. Az udvaron kacsák, tyúkok élik világukat, a teraszon cinkék sokasága csipegeti a magokat. Mondhatni tehát, idilli környezetben beszélgetünk. Ám a hétköznapi valóság hamar árnyalja a képet.

– Hosszú évekig együtt alkottunk gyerekkönyveket, számuk eléri a kétszázat – kezdi Kricskovics Zsuzsanna. – Jocónak volt nagyobb része bennük: kitalálta a figurákat és megrajzolta az egészet, én inkább az előkészítésből és a tervezésből vettem ki a részem. Aztán elárasztották az országot a külföldi mesekönyvek. Mi szerencsésen váltottunk, kapcsolatba kerültünk a tankönyvkiadókkal. Eleinte ez sem ment könnyen, vidéki szerzőkkel nem szerettek dolgoztatni a nehézkes kapcsolattartás miatt. Néhány szerző azonban ragaszkodott hozzánk, nagyon tetszettek nekik például a Grimm-mesékhez készült illusztrációink, s egyre többen kerestek bennünket. Elnyertük Az év legszebb könyve címet is. Nekem akkor ment el a kedvem az egésztől, amikor az egyik kiadó örök áron és kizárólagosságot fenntartva akarta megvenni tőlem az origamimodelljeimet. Nem is a jogdíj miatt mondtam nemet – az amúgy sem volt sok –, hanem azért, mert a papírból hajtogatott alakzatokat és azok leírását szeretném minél több érdeklődőhöz eljuttatni, hiszen azért foglalkoztam velük évtizedeken át. Most a honlapomon bárki hozzáférhet.

– Sokáig tudnánk beszélni róla, milyen nevetséges helyzetekbe is belesodródtunk az illusztrálás során – veszi át a szót Haui József. – Egyik alkalommal az állatkert volt a téma. A szerkesztő megjegyezte, hogy a rajzon a majomnak hiányzik a farka. Nem engedett szóhoz jutni, egyre erélyesebben kérte számon. Mondtam neki: ez csimpánz. De akkor is! Asszonyom, a csimpánznak nincs farka! – zártam le a vitát. Rajzfilmes pályafutásom egyik legkiemelkedőbb munkája a Vízipók-csodapók című sorozat volt, melyben még mint a Kecskeméti Rajzfilmstúdió munkatársa tervezőként, rajzolóként és egyik rendezőként vettem részt. A nálunk készült produkciókban – például Magyar népmesék, Kérem a következőt! – sok nagyszerű emberrel dolgozhattam együtt. Ami pedig a Vízipók folytatását illeti: elkészült a negyedik széria első, bemutató filmje, a Duna Tv vetítette is, de sorozat már nem lett belőle, mert szerintük nincs rá igény.

A kreatív szakmában átrendeződött a „piac”, új szereplők, másfajta igények jelentek meg. Haui József utoljára 1990 körül dolgozott rajzfilmesként egy nálunk működő arab stúdiónak, másfél éves intenzív munkával két egész estés produkció képes forgatókönyvét alkotta meg – fesztiváldíjakat nyert velük. Hozzákezdett egy harmadik rajzfilmhez is, de az pénzügyi gondok miatt nem valósult meg. Illusztrátorként régóta foglalkoztatja a Dörmögő Dömötör kulturális gyereklap, Dörmögő-mackó figuráit imádják az olvasók. Haui rajong a képregényekért – bár sokan temetik a műfajt –, hatalmas munkával jár és csak fillérekkel fizetik, de néhány fiatal lelkesedik érte. Az újságokból is kikopott a kockáról kockára megrajzolt olvasmány, lassan már csak a Fülesben lehet vele találkozni – ott most A gólyakalifa sorozata megy.

Kricskovics Zsuzsanna még 1988-ban hozta létre Kecskeméten a Szórakaténusz Origami Kört, amiből a nemzetközileg is jegyzett Magyar Origami Kör kinőtt. Sikerült a pedagógusok érdeklődését felkelteni a különleges papírhajtogatási technika iránt, azóta vitathatatlanul beépült az oktatói munkába. Zsuzsanna is rendszeresen megjelenik a Dörmögő Dömötör hasábjain, volt már sorozata az egyszerűbb origamimodellekről és a krumpliforma alapján rajzolásról.

– Semmilyen hiányérzetünk nincs! – mondják szinte egyszerre. – Sok mindent letettünk már az asztalra, most azzal is elégedettek vagyunk, amennyi munkánk adódik. Hatvan körül az egészség a legfontosabb. Felneveltük a három gyermekünket, már négy unokánk is született. Csak lesz valaki közülük, akinek átadhatjuk a stafétabotot…