Az én képernyőm: Vigyázz a madárra!

De nézzünk csak körül itthon. Már máskor is leírtam Zoránnal vagy Koncz Zsuzsával kapcsolatban: nem neki voltvan a legnagyobb hangja, mégis ő A Zorán és ő A Koncz. Mert olyan alkotókkal működtek együtt, akik mindig tudták, mi való sajátos egyéniségükhöz, mert soha nem alacsonyodtak le méltatlan megnyilvánulásokhoz, mert úgy éltek és dolgoztak, hogy művészi-emberi tartásukat mindig megőrizték, mert meg tudtak újulni, és mert mindig hatni tudtak.

És most itt van Rúzsa Magdi. Számomra szirtként emelkedik ki a tehetségkutató versenyek több száz fős versenyzőtengeréből. Lám, itt megint az előbbiekről van szó: nagyon jó a hangja – de sok nagyon jó hangú lányt hallottunk már az utóbbi tíz évben, s ezek közül úgy tucatnyi maradt fenn az idő rostáján. Csinos, sőt egyre csinosabb – de sok szép lányt láttunk már a jó hangúak között is. Mitől más ez a délvidéki lány? Attól, hogy jó a mérték- és arányérzéke? Hogy hibátlan az ízlése a dalválasztásaiban? Hogy nem rohan előre, de nem is ül le, tempósan halad a maga útján? Hogy nem traktálja a bulvárlapokat pasiügyeivel, botrányaival, nem partiarc, de nem is zárkózik el, mert pontosan érzi, mennyit kell az életéből feltárnia. Mérték és arány. Meg főleg és elsősorban: a tehetség, a drámai kifejezőerő, az erős jelenlét. Már akkor fel kellett rá figyelni, amikor 2006-ban először lépett színpadra. Húszéves, kócos, vézna kis rockerlány volt, mégis mindenki felkapta a fejét, amikor énekelni kezdett. Aztán meg különösen, amikor az angolszász rocknóták után mást is tudott. Nézőként kétszer is átéltem a katarzist: amikor a Most élszt adta elő, s amikor a híres filmdalt, az Ederlezi-t. Ez utóbbit szerbül-cigányul-magyarul, úgy, mint maga a béke angyala. Megrendítően szép percek voltak. Az első adástól kezdve nem lehetett kétséges, ki nyeri a harmadik Megasztár-évadot. És onnantól kezdve nincs megtorpanás a pályáján. Sokoldalúságára jellemző, hogy Zorán, Presser, a Csík zenekar hívják meg vendégként koncertjeikre, és ő remekül passzol hozzájuk.

Most a Duna Tévé adta le korábbi Müpa-koncertjét, amelyen szimfonikus zenekarral, vonósokkal, fúvósokkal, akusztikus gitárral egészült ki saját együttese. Remek választások. Gábriel és Csak a bolond remél. Vigyázz a madárra és Elindultam szép hazámból. Mennyire illenek hozzá! A végén pedig az AC/DC világsláger rockszáma: Highway to Hell (Út a pokolba). Bár ezt úgy énekelte, mint egy új Janis Joplin, máskor meg olyan a hatása, mint a fiatal Koncz Zsuzsának – ő egyikük sem. Már nem kell őt félteni. Ő már A Rúzsa Magdi. És még csak 29 éves. Az útja pedig egyáltalán nem a pokolba tart.