
Ez a két csillagjegy aljas módon hátba szúr, ha nem vigyázol
life.hu

Nem könnyen megfejthető titok, mitől lesz egy előadóművész több és jobb, mint társai. Például két, körülbelül egyforma hangminőségű énekes közül az egyik csak jó, a másik meg kiemelkedő. (Például miért lett Plácido Domingo a világ egyik legnagyobb tenorista sztárja, amikor olyan hangja, mint neki, legalább másik ötvennek volt ugyanakkor a világban? Ezt röviden mindjárt meg is válaszolom: csodás hang, színészi tehetség, megjelenés, kisugárzás – mindez együtt: karizma.)
De nézzünk csak körül itthon. Már máskor is leírtam Zoránnal vagy Koncz Zsuzsával kapcsolatban: nem neki voltvan a legnagyobb hangja, mégis ő A Zorán és ő A Koncz. Mert olyan alkotókkal működtek együtt, akik mindig tudták, mi való sajátos egyéniségükhöz, mert soha nem alacsonyodtak le méltatlan megnyilvánulásokhoz, mert úgy éltek és dolgoztak, hogy művészi-emberi tartásukat mindig megőrizték, mert meg tudtak újulni, és mert mindig hatni tudtak.
És most itt van Rúzsa Magdi. Számomra szirtként emelkedik ki a tehetségkutató versenyek több száz fős versenyzőtengeréből. Lám, itt megint az előbbiekről van szó: nagyon jó a hangja – de sok nagyon jó hangú lányt hallottunk már az utóbbi tíz évben, s ezek közül úgy tucatnyi maradt fenn az idő rostáján. Csinos, sőt egyre csinosabb – de sok szép lányt láttunk már a jó hangúak között is. Mitől más ez a délvidéki lány? Attól, hogy jó a mérték- és arányérzéke? Hogy hibátlan az ízlése a dalválasztásaiban? Hogy nem rohan előre, de nem is ül le, tempósan halad a maga útján? Hogy nem traktálja a bulvárlapokat pasiügyeivel, botrányaival, nem partiarc, de nem is zárkózik el, mert pontosan érzi, mennyit kell az életéből feltárnia. Mérték és arány. Meg főleg és elsősorban: a tehetség, a drámai kifejezőerő, az erős jelenlét. Már akkor fel kellett rá figyelni, amikor 2006-ban először lépett színpadra. Húszéves, kócos, vézna kis rockerlány volt, mégis mindenki felkapta a fejét, amikor énekelni kezdett. Aztán meg különösen, amikor az angolszász rocknóták után mást is tudott. Nézőként kétszer is átéltem a katarzist: amikor a Most élszt adta elő, s amikor a híres filmdalt, az Ederlezi-t. Ez utóbbit szerbül-cigányul-magyarul, úgy, mint maga a béke angyala. Megrendítően szép percek voltak. Az első adástól kezdve nem lehetett kétséges, ki nyeri a harmadik Megasztár-évadot. És onnantól kezdve nincs megtorpanás a pályáján. Sokoldalúságára jellemző, hogy Zorán, Presser, a Csík zenekar hívják meg vendégként koncertjeikre, és ő remekül passzol hozzájuk.
Most a Duna Tévé adta le korábbi Müpa-koncertjét, amelyen szimfonikus zenekarral, vonósokkal, fúvósokkal, akusztikus gitárral egészült ki saját együttese. Remek választások. Gábriel és Csak a bolond remél. Vigyázz a madárra és Elindultam szép hazámból. Mennyire illenek hozzá! A végén pedig az AC/DC világsláger rockszáma: Highway to Hell (Út a pokolba). Bár ezt úgy énekelte, mint egy új Janis Joplin, máskor meg olyan a hatása, mint a fiatal Koncz Zsuzsának – ő egyikük sem. Már nem kell őt félteni. Ő már A Rúzsa Magdi. És még csak 29 éves. Az útja pedig egyáltalán nem a pokolba tart.
life.hu
metropol.hu
origo.hu
mandiner.hu
szon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
origo.hu
nemzetisport.hu
magyarnemzet.hu
origo.hu
origo.hu