Botrányos temetést rendezett a 'szertartási csoport'

1955.
A Zagyvarékason lakó Csabai Sándor ugyan megpróbálta becsapni a begyűjtési előadót, aztán az állatorvost is, de hiába: mindketten csak egy disznó levágását engedélyezték neki. Ő azonban kettőt vágott, s másnap már ki is ült a piacra kimérni a friss húst. Onnan vitték el a rendőrök, s a napokban már el is ítélte a többszörös visszaeső Csabait a bíróság. A zsúfolásig megtelt teremben a védőügyvéd arra kérte a tanácselnököt, hogy igazságos ítéletet szabjon ki, ami meg is történt: Csabai három év nyolc hónapi börtönbüntetést kapott, valamint 3300 forint vagyonelkobzásra ítélték. A nép ellenségei, akik veszélyeztetik a közellátást, a jövőben is számíthatnak hasonlóan példás büntetésre.

1965.
Ne vegyünk kényelmetlen, kicsi cipőt, mert tönkreteszi a lábat, télen akár fagyást is előidézhet – tanácsolják az orvosok. Horváth Teréz szabási olvasónk viszont az elmúlt ősz óta keres széles orrú női cipőt – mindhiába. Azóta járja a megye cipőboltjait, ahol rendre azt a választ kapja, hogy a falusi nők által keresett cipő nincs forgalomban. Most akkor a vidéki lányok, asszonyok hegyes orrú cipőben tipegjenek a földeken?

1975.
A nyírbátori Növényolajipari Vállalat termékei közül a legérdekesebb egy vastag, rózsaszínű díszgyertya, ami a kis tanácsterem asztalán áll. Amikor pontban reggel 8 órakor összeül az üzem 22 vezetője, meggyújtják a gyertyát. Aki akkor érkezik, amikor már a gyertya ég, annyi pénzt dob egy perselybe, ahány percet késett. És pontban fél kilenckor eloltják a gyertyát akkor is, ha mondjuk, éppen az igazgató beszél. És mindenki feláll, és elindul végrehajtani azt, amit addig megbeszéltek.

1985.
Meghalt drága édesanyánk, aki még életében úgy rendelkezett, hogy ne legyen egyházi temetése. Mi a városi tanács szertartási csoportjához fordultunk, onnan jött a búcsúztató szónok. Aki többek között elmondta, hogy anyánk milyen szeretetben élt férjével – apánk csak szenvedést okozott a családnak –, hogy anyánk milyen szépen kézimunkázott – soha az életében nem csinált ilyesmit. Nem folytatom: lényegében egy számunkra idegen asszony búcsúztatásán vettünk részt.

1995.
A volt amerikai nagykövet, Palmer úr, kétszer is megerősítette: garanciát vállalnak arra, hogy az 1990-es választás után nem lesz semmiféle véres leszámolás, felelősségre vonás. Hasonlóan tett a szovjet nagykövet is: ő azt mondta, hogy magatartásukat az határozza meg, hogy levonták ’56 és ’68 tanúságait. Ebből megértettem, hogy a szovjetek és az amerikaiak megegyeztek, és a szovjetek kivonulnak az országból. A kérdés ezzel el is dőlt.
(Grósz Károly volt pártfőtitkár)

2005.
A honvédelmi miniszternek írt nyílt levelet Farkas Roland százados. Ebben az Afganisztánban fél év alatt szerzett tapasztalatairól számol be. Ezek szerint: használhatatlan volt a terepjárókra szerelt géppuskaállvány, a járművek nem voltak páncélozottak, a golyóálló mellényeiket korábban már a használatból kivonták, s nem volt olyan berendezésük sem, amellyel le tudták volna vágni a gépkocsikon utazókat szabályosan lefejező, kifeszített drótköteleket. Igaz viszont, cserébe lejárt szavatosságú naptejet kaptak a mínusz 22 fokos afgán télben…