Jogi esetek: Addig is nyugton volt

Emiatt utólag fegyelmi eljárás indult a rendőr ellen, mondván, jogellenesen állította elő a családfőt. A jelentésében azt írta ugyanis, hogy azért vitte be, hogy megállapítsa a személyazonosságát, mivel a férfi megtagadta, hogy igazolja magát. Csakhogy a rendőr ismerte az apát, mellesleg ott voltak a családtagjai, akik szintén igazolhatták volna, hogy ő kicsoda, ezért aztán az előállítására nem volt szükség.

Az igazoltatás meglehetősen fura rendőri intézkedés, mert alapvetően arról van szó, hogy a rendőr megállapítja az illető személyazonosságát, de mindezzel bűnmegelőzési, közlekedésbiztonsági vagy hasonló célja van. Az ember a személyazonosságát bármelyik hatósági igazolványával igazolhatja, amiben benne vannak a személyi adatai, ennek hiányában pedig az is lehetséges, hogy valaki, akiről biztosan tudni, hogy kicsoda – tehát akinél ott van valamelyik igazolványa – igazolja a papírok nélküli embert.

Előállítani akkor lehet valakit, ha a személyazonossága nem állapítható meg, ilyenkor lefényképezhetik, ujjlenyomatot vehetnek tőle, vagyis felvehetnek róla annyi adatot, ami alapján később azonosítható.

A mi esetünkben a rendőr valahol az eljárás során elmondta: persze, hogy tudta, kicsoda a férfi, hiszen volt már vele dolga. Azért vitte be, hogy lecsendesedjen, és addig se vegzálja a családját. Erre a bíróság kimondta, hogy szakszerűtlenül alkalmazta az előállítást, ugyanis az kizárólag a személyazonosság megállapítására való, amivel egyrészt a rendőr tisztában volt, másrészt a családtagok is azonosíthatták volna a férfit.

Egy szubjektív megjegyzés az eset végére: nem csoda, ha a rendőr tévesen értelmezte a jogszabályt, hiszen az igazoltatás mint intézkedés szellemisége az, hogy bármilyen számon kérhető ok nélkül, pusztán a rendőri megérzés vagy előítélet alapján  lehet eljárni valakivel szemben – csakhogy az előállítás feltételei ennél szigorúbbak.