Sportnapló: Legyen a család gondja, hogy a kisgyerek hogyan mondja meg, hol járt

De előbb szóljunk az uszodáról: igaz, hárommilliárdnál is többe került, de ez a medence nem piskóta! Ha akarom, ötvenméteres, s ha keresztbe úszom benne, máris csak huszonötös, azaz rövid pálya. Ismertem egy két méter körüli pólós srácot, a nagylábujjain nem volt köröm, mert a kapu előtt spiccen rúgta el magát. No, ezt itt is megteheti, mert a víz mélysége kettőhúsz…

A technológia világszínvonalú, a vízben klór csak mutatóban, naponta úgy ezer gyerek lubickol benne, hozzá a négy pályán a hobbiúszók – no meg a versenyzők.

Róluk azért érdemes szólni, mert elindult egy kisebbfajta népvándorlás – elsősorban Petrov Iván, másrészt az uszoda hírére. Jakabos Zsuzsanna már a győri színek képviseletében indult január végén Luxemburgban, a hagyományos versenyen, ahol megnyerte a 400 méter vegyes úszást, megelőzve a világbajnok spanyol Mireia Belmonte Garcíát is. Ez jól hangzik, csak éppen számos uszodaavatást megénekeltem az idők folyamán, s ha annyi klasszisunk lenne, amennyit ezeken a népünnepélyeken ígértek, a jelenleginél még nagyobb úszóhatalom lennénk… Persze örülni kell, maradéktalanul. Amúgy férfi vízilabdázóink nemsokára itt játsszák a világliga-visszavágót a görögök ellen, biztos, hogy megtelik a 800 néző befogadására alkalmas lelátó. Az uszoda hitelesítői mindennel elégedettek voltak, csupán világbajnokságot vagy olimpiát nem lehet itt rendezni, mivel a lelátót kitoldva is csak ezerkétszáz néző fér el a medence körül, ez pedig a legnagyobb világversenyek délelőtti selejtezőjére is kevés.

Az pedig, hogy a kisgyerek – ha otthon megkérdik, délután hol járt – miként mondja majd ki az Aqua Sport Központ nevét, az már legyen a család gondja…

XXX

Tulajdonképpen a női kézilabda Bajnokok Ligája középdöntőjének első mérkőzésén, a Győri Audi ETO KC–Larvik összecsapáson érvényesült a filozófiai bölcselet. A BL-győztes kisalföldi csapatból a gyermekáldás elszólította a világklasszis Görbicz Anitát – és a csapat mindig győzött. Utána Katrine Lunde, a világ legjobb kapusa döntött úgy, hogy átmenetileg ő is „kiszállt” a küzdelmekből – és a csapat még mindig győzött. Majd megsérült a brazil világbajnok Eduarda Amorim – és a csapat ezt már nem bírta el: otthonában 26-25-re kikapott a norvég Larviktól. S itt jön a filozófia: a mennyiségi változás minőségibe csapott át.

Ha már kézilabda és mennyiség, akkor szót kell ejtenünk a katari férfi világbajnokságról is, ahol a házigazdák kis híján vb-győztes csapatot vásároltak össze jókora summáért. De csak kis híján, mert a döntőben a franciák megverték őket 25-22-re, így a gall „álomcsapat” egyszerre birtokolja az olimpiai, a világ- és az Európa-bajnoki címet. Ilyen generáció sem jön össze egyhamar, ha egyszer Narcisse, Omeyer és a többi világsztár visszavonul. Tegyük hozzá: társuk, Nikola Karabatic sem a Szajna-parton látta meg a napvilágot – miként nem Magyarország szülötte Carlo Perez vagy Radulovics Bojana sem. Úgyhogy a katari példát mégsem kellene annyira megszólni…