Éled a baromfiudvar

A tyúk egy fészekaljnyi, 12–20 tojás lerakása után kezd kotlani, ha azokat alatta hagyjuk. Nem mindegyik tojó alkalmas kotlónak, ezért fontos a viselkedése alapján történő kiválasztás. A tojások termékenysége függ a helyes ivararánytól is: közép-nagy, vegyes hasznú (tojás, hús) fajtáknál 1 kakasra 10-12 tyúkkal számoljunk. A tyúk jó anya, így más tojásait is kikölti, sőt az idegen naposcsibéket is gondozza. Ez teszi lehetővé, hogy több tyúk által lerakott termékeny tojást egy-két kotlóssal kikeltethetünk.

A kotlós a tojásoknak 39-40 Celsius-fok felülről sugárzott meleget ad, ezért csak annyi tojást tegyünk alá, amennyit képes betakarni és állandóan forgathat. Ha ennél többet teszünk, a szélső tojások lehűlhetnek, bennük a csíra nem fejlődik, elhal. Nagyobb testű, nyugodtabb vérmérsékletű tyúkkal más baromfifajok – kacsa, liba, pulyka, gyöngyös – tojásait is keltethetjük. Fontos, hogy a tojások ne legyenek 14 napnál idősebbek.

A tyúk alá 16-20 tyúktojást, 12-15 kacsatojást, 8-10 libatojást, 10-12 pulykatojást, 20-25 gyöngyöstojást rakhatunk. A csibék kelési időtartama 21 nap, más baromfié ettől eltér.

A kotlós és csibéi között kezdetben nagyon szoros, két hónapig tartó kapcsolat él, mely a hangokon, a látáson és a mozgáson alapszik. Az első néhány nap a csirkék életében az úgynevezett „bevésődési” napok, amikor a kotlós összetartási, gyűjtési, vezetgetési tevékenysége segítségével a csirkék megtanulnak enni, inni, összeszoknak, miközben védettek az időjárástól, az idegen baromfiktól, a ragadozóktól. Tíznapos kor után a csirkék már sokkal kevésbé tanulékonyak.

A veszekedés, a társas rangsor kialakulása háromhetes korban kezdődik – a későbbi rangsorbéli helyet a temperamentumon kívül a testnagyság, az ivar, de még a szín is befolyásolja. Nyolchetes életkor után lazulnak a családi kapcsolatok, a kotlós egyre türelmetlenebb, ellenségesebb a csibéivel szemben, melyek már akár 10-12 méterre is elmennek anyjuktól. A csapat azonban még 16-20 hetes koráig együtt marad. Két hónapos korukig a csibéket esőtől, hidegtől, forró naptól, erős széltől óvni kell, ezért jó, ha a legelőn, kifutón árnyékos, védett helyek találhatóak.

A csirkék takarmányozása függ a helyi viszonyoktól is, hiszen ahol a szabadban keresgélhetnek, ott kevesebb mag- és lágyeleség kell. A kotlós végig magvakat eszik.

A csirke táplálékát a kikelés utáni első 24–36 órában a sziktömlő biztosítja, ezután a kotlóst és a csirkéket külön etetjük. A naposcsibe első etetése a 2. életnapon a következőkből állhat: apróra darált, kiszitált kukorica-, búza-, zab-, árpadara, köles. Ezeket a 3-4. naptól összekeverhetjük apróra darált főtt tojással, s tehetünk hozzá fölözött tejet – ez utóbbit mindig friss vagy alvadt állapotban adjuk. Az első héten az étrendből ne hiányozzanak a tejtermékek (tej, túró, aludttej), mert nemcsak a fehérjék miatt fontosak, de az étrendi hatásuk is jó. A 2. héttől növelhetjük a magvak arányát. Ha az állatok a legelőről vagy a kifutóról teli beggyel térnek haza, akár semmit ne adjunk nekik, ám ha nem, kaphatnak magvakat. A 2. héttől kezdve már zöldet és nedvdús takarmányt is adhatunk, a lágyeleséghez kevert reszelt sárgarépát, vagdalt csalánt, zöld lucernát. A 2–4. héten növelhetjük az apróra szecskázott zöld arányát, főként, ha a kifutó kopár, nincs növénnyel borítva. Hathetes életkortól már nem szükséges megdarálni a magokat. Az 1-2. héten 6-szor, a 3-5. héten 5-ször, az 5-8. héten naponta 4-szer etetünk.