Kóstolgatás - Székely Ízek és a román fogyasztóvédelem hivatalnoka

Nem is volt ezzel semmi gond addig, amíg a Kovászna megyei fogyasztóvédelmi hivatal buzgó ellenőre meg nem látogatta a boltot. Hogy ilyen s olyan szabálytalanságok miatt megbüntették az üzletet, az nem ide tartozik. Az viszont igen, hogy a tulajdonost rávették: tüntesse el a reklámmondatot a termékeiről.

Az említett hivatal vezetője nagyon világosan indokolta az intézkedés szükségességét: a feliratozást szabályzó kormányhatározat ugyanis pontosan előírja, hogy mit tartalmazhat a címke, egyébként is „egy élelmiszer édes, keserű vagy savanyú lehet”. Jövendölt is: mivel „egyre több helyen használják a székely jelzőt, előbb-utóbb lesz székely temető és székely illemhely is”.

No, lássuk, hogy is van! Hogy a megyei főfogyasztóvédő a kamerák kereszttüzében megfeledkezett a sós ízről, azt tudjuk be a lámpaláznak és a sikerélménynek: „Benne leszek az újságban!” Hogy székely temető létezik-e, arról a kopjafafaragók tudnak mesélni. S kis túlzással elmondhatjuk, hogy még székely budi is van, a faanyagba vésett-vágott motívumok alapján meg lehet különböztetni egyéb népek illemhelyeitől. Mivel a hírek a kábelekben pillanatok alatt szétfutnak a világba, az említett úrnak nyakába szakadt a sajtó, s azóta, okosan, visszakozott a hivatalával együtt.

A legérdekesebb ebben mégiscsak az: Románia legnagyobb üzletláncában hegyekben állnak a Román ízek feliratú termékek. Nem zavar senkit – pedig, ugye „egy élelmiszer édes, keserű vagy savanyú lehet”…