Ne óbégass, élek - üzente a szerető férj és apa

1955.
Feleki Kamill színművész, az operettek, vígjátékok, filmek népszerű hőse egy új táncot tervezett. A tánc neve: Csitt. A Csittben az az újszerű és érdekes, hogy a zene, és ezzel egy időben a táncos is, időnként megáll. Nyolc taktus után állnak meg egy kicsit, majd a második nyolc taktus következik, ami után hosszabb szünet jön, aztán folytatják az első nyolc taktussal tovább. Az új táncot már bemutatták a Népművelési Minisztérium zenei osztályán. A bizottság a táncot elfogadta, azóta már tánciskolákban is tanítják a Csittet.

1965.
A téeszelnök büszkén jelentette a tagságnak: harminc kiváló dolgozójukat Egerbe vitték tanulmányútra. Amikor azonban megkérdeztük az egyik „kiválót”: mit szól az egri szőlőkhöz, azt válaszolta, kár volt azokon a kopasz dombokon szőlőt telepíteni. S milyen volt az egri vár? – folytattuk az érdeklődést, mire a válasz ez volt: nem vár volt az, hanem valami templom. A különös válaszok megfejtése: a kiváló dolgozók semmit sem néztek meg Egerben, hanem bevették magukat a Dóm alatti borpincébe, és ki se mozdultak onnan, visszaindulásig. Ilyen volt az eredményes tanulmányút, Egerben.

1975.
A sírás egészséges, a sírás tehermentesíti a lelket – mondják a pszichológusok, akik szerint minden nő hetente legalább egyszer alaposan sírja ki magát. A kozmetikusok szerint a szívből jövő sírás egyenesen szépíti az arcbőrt, miközben gyorsan ráncosodnak azok, akik mindenáron kerülni akarják a könnyeket, ha valami bántja őket. A lélekbúvárok tanácsa: a férfiaknak is ki kellene sírniuk magukat; sok mindent könnyebben elviselnének, mint eddig.

1985.
Férjem vándor kisiparos, kocsival járja a környéket, sokszor megy el egy-két napra is. De most történt egy elég sötét ügy: három hétre eltűnt. Úgy búcsúzott, mint máskor, én meg csomagoltam neki kétnapi kenyeret, kolbászt, süteményt, hogy két nap múlva visszajön. De amikor reggel kenyeret vágtam a gyerekeknek, cédulát találtam a szakajtóban: ne keress!
Voltak már gyanús ügyei, valaki mondta, hogy a negyedik községben van egy fehérmájú nő, akivel látták a páromat, volt, hogy hónapokig nem találta a jegygyűrűjét, de ezeken túltettem magam. De most, negyednap, hogy eltűnt, egy levelet is kaptam ezzel: Ne óbégass, élek. Ennyi volt rajta. Aztán, huszonnégy nappal később mégis megjött az eltűnt ember. A gyerekeknek hozott édességet, nekem piperecsomagot. Fürdővizet kért, meg kolbászos rántottát vacsorára. De magyarázatot nem adott. Megalázott vagyok és boldog. Mert visszajött…

1995.
Túl sok kudarc és méltatlan vád ért engem. Rendkívül magányos voltam az elmúlt hónapokban. Követtem el hibákat, de a legnagyobb az volt, hogy egyáltalán beléptem a Horn-kormányba. Ez volt az én igazi tévedésem.
(Békesi László volt pénzügyminiszter)

2005.
Ipari méretekben lopják a vasat Nógrádban. A napokban a bátonyterenyei szennyvíztisztítóba látogató „gyűjtők” nem mentek üres kézzel: lángvágóval darabolták szét a telepet. Hogy a tolvajok így elpimaszodhattak, kellenek persze a felvásárlók is, akik gond nélkül veszik át akár a kilométernyi vasúti sínt is. Nem tudom, mit mond majd az ilyen átvevő, amikor bekopog hozzá valaki azzal, hogy „Jóska bá’, meghoztam a Nyugati pályaudvart”! Illetve, tudom, ezt: Tedd a sarokba, fiam…