Tarthatatlan titkok

Az Edward Snowden által kirobbantott, az Egyesült Államok lehallgatási gyakorlatát plasztikusan bemutató dokumentumok kiszivárogtatása után húsz hónappal újabb nagyot szóló kémbotrány borzolja a világ vezető politikusainak idegeit Izraeltől Washingtonig, Dél-Afrikától Iránig, és deríti jobb kedvre a nagyérdeműt. Adott több száz aktára való anyag és távirat, amelyek nagy része bizalmas vagy épp kifejezetten titkos, s melyek majdnem egy évtizedes nemzetközi hírszerzési kommunikációt ölelnek fel, 2006-tól 2014 végéig.

A jelentésben az elkövetkező hónapok egyik nyilván legtöbb cáfolatot kiváltó mondata így hangzik: „Irán nem folytatott (atom)fegyverek előállításához szükséges tevékenységet.” Biztos, ami biztos, egy titkos dokumentumot még a dél-afrikai hírszerzéssel is megosztottak, amelyben megerősítik: „Irán nem mutat fegyver előállításához szükséges aktivitást.”

A téma több szempontból is kínos, ugyanis ezzel az izraeli miniszterelnökről kiderült, hogy valótlant állított, mégpedig nem máshol, mint az ENSZ 2010-es New York-i közgyűlésén, és nem másról, mint az irániak készülő tömegpusztító fegyveréről. Benjamin Netanjahu akkor, egy atombomba rajzát ábrázoló kartonpapírt lóbálva a világ urai előtt, drámai beszédben bizonygatta, hogy Teheránnak már csupán egyévnyi munkára van szüksége a gyilkos eszközhöz, és cselekvésre buzdított mindenkit ennek megfékezésére.

A botrány sosem jön jókor, de az időzítés most több ponton is érzékenyen érinti a főszereplőket. A kiszivárgott információk hatására Netanjahu feszült légkörben szólal majd fel március 3-án a legfőbb szövetségesnek számító Egyesült Államok kongresszusában. Ezenkívül a Fehér Ház joggal tart attól, hogy az izraeli vezető várhatóan heves hangvételű beszéde megnehezítheti a tárgyalásokat, amelyeket Teherán a világ hat vezető hatalmával folytat az iráni atomprogramról, s amelyeknek június végére mindenki számára kedvező megállapodással kellene végződniük.