A csepeli diáknak, az újszegedi óvónőnek nem sikerült - Ungár Anikónak annál inkább!

1955.
A Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendelettel szabályozta a műsoros előadások tartását. A rendelet értelmében hangversenyt és műsoros előadást állami szervek és vállalatok, fegyveres testületek, társadalmi szervek és szövetkezetek rendezhetnek. Magánszemély műsoros előadást nem rendezhet.

1965.
A tv-nézők milliói két év után, vasárnap ismét tanúi lehettek a magyar televízió eddig legnagyobb érdeklődést kiváltó műsorának, a „Ki mit tud?” vetélkedőnek. Groszmann Ernő csepeli diák volt az első, és ki is eső versmondó, Dácsi Mária újszegedi óvónő előadott egy operaáriát, s egy ország ismert meg egy bűvészkedő, tizenhat éves kislányt: Ungár Anikót. Helyi, járási, városi, kerületi, megyei döntőkön több mint húszezren mérettek meg, közülük válogatták ki a képernyő elé a legjobb 114 produkció.

1975.
ét hónapja komoly szándékkal foglalkozom egy kislánnyal, mindkettőnk szülei egyetértésével. Eddig szinte havonta megleptem őt valami kedves aprósággal: egyszer egy könyvvel, bizsuval, bonbonnal, s természetesen fedeztem közös szórakozásaink költségeit is. A mostani születésnapjára vettem neki egy gyűrűt, borostyánkővel, 400 forintért. Amikor meglátta, elhúzta a száját és azt mondta: én csak aranygyűrűt húzok az ujjamra, ezt add oda annak, aki ezzel is beéri. Azt hittem, hogy megnyílik alattam a föld, de ő csak folytatta: udvarolni, fiacskám, akkor kell, ha megfelelő kereseted van ahhoz, hogy méltó ajándékot vegyél annak, akit szeretsz.

1985.
A lakótelepi iskola tanárát többedszer megfigyeltem, hogy kalapot emel diákjainak, ha köszönnek neki. Sőt kicsit még meg is hajtja a fejét. Szokatlan viselkedése nagyon megtetszett, ezért a minap megszólítottam, és dicsértem, hogy milyen udvarias a gyerekekkel. Mire ezt válaszolta: „A kalapemelést olvasmányaimból ismerem. Egy német iskolamester csinálta, mert neki volt az egyik tanítványa Luther Márton. Soha nem lehet tudni, mi lesz a gyerekekből, ha megnőnek…”

1995.
Tulajdonképpen Bős tragédiája az, hogy a politika indította útjára és a politika fullasztotta meg. Nem az volt a fő kérdés, hogy szakmailag kell-e, hanem a megépítés. Beszéltem erről Lubomir Štrougallal, a csehszlovák miniszterelnökkel, amikor itt volt nálunk. Mondom neki: lazsáljuk már le, nekünk nincsen erre pénzünk! Azt felelte: szívem szerint nem csinálnám, de ezt nem merem elővezetni, mert a szlovákok megölnek...
(Grósz Károly volt miniszterelnök)

2005.
Sem magánvagyona, sem bankszámlája nem volt II. János Pálnak. Végrendeletének nyilvánosságra hozatalát mégis az egész világ várta. A lengyelek például azt remélték, hogy a pápa hazája földjében kíván majd nyugodni. Személyes tárgyait a végrendeletében titkárára bízta azzal, hogy azokat juttassa el a világ keresztény központjaiba, feljegyzéseit pedig égesse el. Sokan remélték, hogy a végrendelet szól majd egy „impectore” kinevezett bíborosról is, akinek nevét senki nem ismeri. Így akkor neveznek ki valakit bíborossá, ha az veszélyes helyen szolgál, vagyis valószínűleg egy kínai főpapról lehet szó. A testamentum 15 oldalas, legnagyobb részt lelki útravaló a világnak. Így kezdődik: „Legyetek éberek, mivel nem tudhatjátok, melyik nap érkezik el Urunk.” János Pál ezzel utalt Krisztus váratlan visszajövetelének bibliai tanítására.