Az én képernyőm: Párásodik a szemünk

Megvan az osztálylétszám, mind a 16 gyerek felkészült a további megmérettetésre. Egyik olvasónk elkeseredve panaszolta nekem a tavalyi szezonban, hogy az ő kislánya sokkal jobban énekel, mint a továbbjutók, és hogy itt biztosan mutyi van. Mivelhogy a döntőbe jutott fiúnak és lánynak szakmabeli, zenész az apja, az utóbbié ráadásul híresség. Persze, mindenki elfogult a saját gyerekével szemben, ez még nem bűn. Ám aki Berki Artúrról vagy Varga Vivienről azt állítja, hogy nem tehetségesek, nem szorgalmasak, nem kiváló gyerekek és érdemtelenül jutottak előre, az nagyon előítéletes. És be kell azt is látni, hogy ez nem csupán tehetségkutatás, hanem mindenekelőtt műsor. Amelynek készítői sokféle szempontot vesznek számításba. A jó hang nem elég, hiszen a több ezer jelentkezőnek többé-kevésbé jó a hangja, ez alap. Ezen túl a gyerekek legyenek szépek és/vagy rokonszenvesek. Azok mind. Legyen köztük félmagyar-félkülföldi. Van egy: olasz apától származó kisfiú, Luigi. (Csak az anyukájának szólt volna valaki, hogy nem ő a főszereplő…) Keveredjen oda valami híresség. Lőn: az egyik kislánynak Dér Heni az énektanára. Legyen valaki határon túlról. Igen, megvan: Szabadka. És kell egy dundi, frusztrált kisfiú is minden szezonban, aki magányos és szomorú, mert csúfolják az osztálytársai. Ezért a szerkesztő pontosan tudja, hogy amikor majd Dávid elénekli A szabadság vándorait, mindezek ismeretében zsűrinek és nézőnek is bepárásodik a szeme. De hát erről szól a művészet (meg a műsorcsinálás): hatni kell.

Az, hogy cigánygyerekek nagy számban szerepelnek, már nem a szerkesztők mérlegelése. Egyszerűen ténykérdés, hogy a muzsikus családi hátterű roma gyerekek előnyben vannak azzal, hogy pólyás koruk óta szívják magukba a zenét, hogy remek hallásuk generációkon át öröklődik. Egyáltalán nem csodálkoznék, ha a harmadik évadot is, csakúgy, mint az első kettőt, egy jóképű, fess és nagyon jó hangú cigányfiú nyerné meg. Ha most lenne a döntő szavazás, máris arra voksolnék: a szép arcú, hetedikes Váradi Robi nyerjen. Azt az ízlést, finomságot és tehetséget, ahogyan megvariálta az egyik legszebb magyar népdalt, máris első hellyel jutalmaznám.

De persze van még hátra rengeteg forduló. Ám akadnak újdonságok is. Nem tartom jó ötletnek, hogy a korhatár 7-től 17 év. Hogyan versenyezhet egy kisgyerek egy majdnem felnőttel, aki esetleg már öt-hat éve tanul énekelni? Vagy akkor két korcsoportot kellene indítani. Aztán: Ördög Nóra messze nem pótolja Friderikuszt, bár exhibicionizmusban sikerült felülmúlnia, ami nem lehet könnyű. Az amúgy tehetséges és szép műsorvezetőnő addig mórikálja, villogtatja magát, amíg sikerül elérnie, hogy a néző a legszívesebben elhessegetné a képernyőről. És mint anno szegény nagyapám, aki mindig beszélgetett a tévészereplőkkel, odaszólna neki: nem rád vagyunk kíváncsiak, Nóra, mennél már arrébb!

A zsűri viszont, mint mindig, most is remek. Hajós András humora. életfilozófiája, Szulák Andrea nőies, meleg odafigyelése, a Szandiból áradó szeretet és vidámság már kellemesen ismerős. Az új zsűritag, Caramel beválasztása pedig telitalálat: nemcsak eddigi művészi teljesítménye, hanem nyugalma, embersége is hivatottá teszi bírálatra és tanításra egyaránt. Várjuk a vasárnap estéket.