Az én képernyőm: Szerelem zöld kártyáért

Hát, Istenem, hogy azon a világvégen éppen ott van Amerika, lényegtelen apróság, ugye. Ha elhiszi, hogy csakis önmagáért szereted, nyert ügyed van. Nem baj, ha slampos, pocakos, izzadó, kopasz bunkó egy poros kisvárosból, akinek a sörösdoboz csak akkor hagyja el a száját, ha százszavas szókincsével odaböfög valamit neked. Nem baj, ha 30 éves korára egyetlen csaj nem áll vele szóba a városában, senkinek nem kell. Nem baj, ha a sporton kívül a világon semmihez nem konyít. De mivel a világ leghatalmasabb országának polgára, fensőbbségben érzi magát veled, aki csak egy csinoska, törékeny, rafinált kis kelet-európai, dél-amerikai, ázsiai csajszi vagy. Érezd magad megtisztelve. Tehát el fogja hinni, hogy imádod, s vele akarod leélni az életed.

A TLC sorozata, a Három hónap múlva esküvő ilyesféle példákat mutat be. Nem minősíti sem a menyasszonyokat, sem a vőlegényeket, önmagáért beszél a viselkedésük. No meg a ledöbbent amerikai családok kétkedése. Mert a családok, főleg az anyák, sehogyan sem hisznek a bevándorolni kész arák őszinteségében. És valljuk be, joggal. Például végigkísérhetjük egy nagy mafla legény és thaiföldi arája próbaidejét. Brett mindent eltűr a nem csúnya, de kemény arcú, örökké morcos Dayától, aki huszonévesen kész boszorkány. A látszattal sem törődve basáskodik a fiúján, s nem kell hozzá sok idő, máris kijelenti: a fiú válasszon közte és az anyja közt. És egyúttal cserélje nagyobb gyémántúra a gyűrűjét. Ki tudja, ezek után Brett miért veszi el, ahelyett, hogy hazazavarná a jó bangkoki nénikéjéhez…

Justin bezzeg észnél van, mindjárt az elején tisztázza a szerepeket: amíg ő tévézik, addig a kolumbiai Evelin mosogat. És egyáltalán, az ő dolga rendbe tenni a teljesen eldzsuvásodott legénylakást. Aztán pedig irány az ágy. Vajon ez a lány megvárja az esküvőt?

De fiúk is jönnek lángoló szerelemtől vezérelve, mit sem törődve a zöld kártyával. Például Mohamed, a tunéziai szépfiú. Ő éppenséggel a nála húsz évvel idősebb Danielle-be „szeretett bele”. A lomha, lestrapált, többgyerekes asszonyság fehér amerikai nőként úgy érzi, a színes bőrű fiú érezze magát megtisztelve. Hát, láthatólag nem érzi, kínosan tekereg, próbál megküzdeni a család ellenérzésével, hímezhámoz. Megtörténik az esküvő. Nem tudom, a csinos Mohamed hány hétig bírja majd ki a neje mellett. Viszont amint eltűnik majd, legalább mindenki elmondhatja: na, ugye…

Itt mindenki spekulál, mindkét felet érdek vezérel. Az amerikai férjet az, hogy kap majd egy, a számára eddig elérhetőknél jóval csinosabb, fiatal feleséget, aki reményei szerint engedelmesebb és hálásabb lesz, mint a helyi lányok. (Más kérdés, hogy ez egyáltalán nem biztos.) A lányok meg biztonságot és az otthonihoz képest kimagasló jólétet remélnek, aztán ki tudja… Mindenesetre érdekes lenne egy év múlva megnézni őket, hol tartanak.

S ami a legérdekesebb: akadt olyan pár is, aki tényleg őszintén és igazán egymásba szeretett! Ja, most jut eszembe, ezt egy hollywoodi filmben láttam, az volt a címe: Zöld kártya.