Komposztra velük!

A lényeg valóban ez, de nem árt a részletekre is rávilágítani (ahol – mint tudjuk – az ördög rejtőzik). Például érdemes kiásnunk egy-két ásónyomnyi mélységű, másfél-két négyzetméternyi alapterületű teknőt a hulladék fogadására a kert félreeső, félárnyékos szögletében. Igényesebb megoldás, ha erre az alapra egy méter magas, lécből vagy fűzvessző fonatból készült keretet teszünk, aminek előnye, hogy a felhalmozott szerves anyagtömeg jól átszellőzik, gyorsabban érik komposzttá.

Mi komposztálható? Szinte minden szerves anyag a kikapált gyomtól, fűkaszáléktól kezdve a zöldségtisztítás hulladékán, a lehullott gyümölcsön át az ételmaradékig. De mehet bele a fahamu, tojáshéj, toll, szőr, haj, festetlen pamut, lenvászon, faforgács, fűrészpor. És persze az értékes gyümölcsfa- és szőlőnyesedék, de csak felaprítva. (S mert minél apróbb, annál jobban komposztálható, a nagyobb mennyiséghez tanácsos egy elektromos aprítógépet beszerezni.) Nyugodtan beletehetjük a dió és a vadgesztenye lombját is, mert a két év alatt, ameddig az átlagos komposzt megérik, csírázásgátló anyaguk semmivé lesz. Sokan nem javasolják a kutyaürülék komposztra vitelét, de hogy mit kezdjünk vele, arra nincs ötletük. Saját tapasztalatom, hogy a kertünkben keletkezett nagy zöldtömeg közé vegyítve idővel teljesen eltűnik, a komposzt részévé válik a kutyapiszok. (Viszont az elhasznált sütőolaj csak zavart okoz.)

Ügyeljünk, hogy a komposzthalom ne emelkedjen másfél méternél magasabbra (inkább hosszában nyújtsuk el). Fontos, hogy ne engedjük kiszáradni (aszályos időben öntözzük), és két-három havonta (nyáron havonta) forgassuk át az egész szerves hulladéktömeget, hogy az átalakulási folyamatokat meggyorsítsuk.