Megőrzött testek

Kezdet? Mintegy hétezer esztendeje a Chile és Peru óceáni partvidékén élt csincsorro indiánoké (az egyiptomi leletek kétezer évvel fiatalabbak). A kiállításon látható újszülött kisgyermek múmiája arcát agyagmaszk, fejét emberi hajból készített paróka takarja. A 600–1000 tájáról származó wari batyuról a CT-vizsgálat fedte fel, hogy egy csecsemő múmiáját rejti. Holttest? A múmia a balzsamozás vagy a természet (jég, láp, homok, szél) erejének hatására nem indul oszlásnak.

Indíttatás? Az egyiptomiak úgy tartották: a lélek elszáll, a testet meg kell őrizni a visszatértéig. Dél-Amerikában az ősök tisztelete jeléül a múmiákat halottak napján kiveszik a sírkamrából, átöltöztetik, s maguk közé ültetik.

Vác? A Fehérek temploma felújításakor, 1994-ben fedezték fel a titkos kriptát, ahová 1674 és 1838 között temetkeztek. A múmiák természetes úton őrizték meg épségüket. A 26 éves Borsodi Terézia belehalt a szülésbe, gyermekét császármetszéssel hozták a világra, aki másnapra elhunyt, de örökre együtt maradnak: anyja a karjában tartja csecsemőjét. A másik híres múmia „a szív nélküli apáca”: Sándor Teréziát utazása közben érhette a halál, s a társai a szívét hazavitték az otthonába.

Szobor? Tibetben, Japánban, Kínában az imádkozó, lótuszülésben ülő buddhista papi múmiák a templomok díszhelyére kerültek. A kiállítás éke (volt) az a kínai – jelenleg egy holland gyűjtő tulajdonában lévő – Buddha-szobor, melyről röntgenfelvétel mutatta ki, hogy igazából egy múmiát őriz magában. Csakis e rejtekhelyen vészelhette át a '60-as évek kínai „kulturális forradalmának” pusztításait. S a megpróbáltatásai máig nem értek véget: a tulajdonosa „hazaparancsolta”, mivel vitatott, miképpen került ki Ázsiából…