Megszentelt vendégség

A húsvét neve rendkívül kifejező. A tavaszi napéjegyenlőség utáni holdtöltét követő vasárnapon véget ér a negyvennapos böjt, ami évszázadokig rendkívül sovány étrendet követelt meg a hívő emberektől: mindössze kenyeret, sót és zöldségeket fogyaszthattak.
A szigorú böjtön a II. Vatikáni Zsinat (1962-65) lazított: azóta csak hamvazószerdán és a nagyböjti időszak péntekjein kívánatos az önmegtartóztatás, egyébként naponta háromszor is lehet étkezni, ám csupán egyszer szabad jóllakni.
Hogy mivel? A régi időkben elsősorban kenyér, tésztafélék, zöldségek és aszalt gyümölcsök, levesek és halételek szerepeltek az étlapon. A találékony háziasszonyok pedig olyan egyszerű, de laktató fogásokkal tartották jól a családot, mint a búzakorpával készült cibereleves, a krumpliból vagy kukoricából készült gánica meg a csírás bab, amihez a babot kicsíráztatták, kevés vízben megfőzték és vajjal finomították. A szigorú böjtöt mára a hívők közül is kevesen tartják, mások pedig a tavaszi méregtelenítés vagy tisztítókúra céljából mellőzik a húsféléket.
Az ünnepi asztalra szánt ételeket húsvétvasárnap a hívők díszes terítőkkel letakart kosarakban vitték a templomba, hogy ott a liturgia keretében megszenteljék azokat. Úgy tartották, hogy velük Jézust látják vendégül az asztaluknál. A hagyományos húsvéti étkek mindegyike szimbolikus jelentésű.

BÁRÁNYÁLDOZAT
A zsidó-keresztény kultúrában a bárány ősidőktől fogva az ünnep áldozati étele. „…A tehénhúsnak békét hagyj, bárányhúst egyél, kecskegödölyét...” – ekképpen int a középkorból ránk maradt verses ünnepnaptár, a Csízió. Már az ószövetségi zsidók is fogyasztották Egyiptomból megmenekülésük és elsőszülöttjeik emlékezetére.
De idézzük fel a bibliai történetet: Isten azzal büntette a zsidó népet rabságban tartó Egyiptomot, hogy elküldte angyalát, pusztítson el minden elsőszülöttet. A zsidóknak ugyanakkor elrendelte, hogy minden család öljön le egy bárányt, s a vérével kenje be az ajtófélfát. Az így megjelölt helyeket elkerülte az öldöklő angyal.
A bárány egyben Krisztus-szimbólum is. Az Újtestamentum úgy tanítja, hogy Ő az ártatlan és tiszta bárány, akit Isten azért küldött a földre, hogy halálával megváltsa bűneitől az emberiséget.

A KOPLALÁS JUTALMA
Hogy a bárányhús mellett ma már a sonka is előkelő helyet kap az ünnepi asztalon, annak praktikus az oka: a téli disznóvágások után a kamrában várakozó sonka a böjt idején csak csigázta az étvágyat, húsvétkor azonban már meg lehetett szegni. Krúdy szerint a valódi húsvéti sódar annál jobb, minél nagyobb. Az egész család, de látogatóba jött rokonság, atyafiság, barátság étvágyát is képes kielégíteni, s amelyről azt mondja az ember, amikor megpillantja, megkóstolja, azaz szemmel és szájjal megbecsülte:
„Érdemes volt a nagyböjtöt, a velejáró szabályokat, kivételes önmegtartóztatásokat, néha fájdalmasan ható koplalásokat becsületesen megtartani, mert íme, megérkezett a jutalom!” A gasztronómia felkent krónikásának megállapítása ma is helytálló, amit igazol, hogy húsvét táján mintegy hétezer tonna sonka kerül a magyar asztalokra. Mellé friss kenyér vagy foszló kalács dukál. A nyelvészek szerint a szó a szláv kulics megfelelője, ami a tetején kereszttel díszített húsvéti kalácsot jelenti. Ugyancsak áldozati étel: a bőséget, a jólétet és az életet is szimbolizálja. Sok helyen Krisztus töviskoronájának mintájára fonott koszorú alakjában készítették el.

KÖNNYÁZTATTA FALATOK
A sonka és a tojás mellett helye van a tormának is. Miért esszük húsvétkor? A keserűséget jelképezi, ezért a családok először egy könnyfakasztóan csípős falattal emlékeztek Krisztus szenvedéseire. Amúgy meg érdemes lenne gyakrabban fogyasztani: erősíti az immunrendszert, csökkenti a gyulladásokat, tisztítja a légutakat, jó hatású a vérkeringésre, kiváló étvágygerjesztő, egy-egy kiadósabb étkezést követően segíti az emésztést.

ÖSSZEKOVÁCSOL ÉS HAZAVEZET
A tojás a feltámadás, az örök élet jelképe: amiképpen a csirke feltöri a tojáshéjat, úgy törte át Jézus is a sziklasírt – mondják. De gyakorlati okokból is fogyasztjuk húsvétkor: a böjt idején sokáig a tojás is a tiltólistán szerepelt, ezért rengeteg összegyűlt belőle. A szentelt tojást egykor annyi szeletre vágták, ahányan körülülték az asztalt – annak reményében, hogy a következő évben is együtt lehetnek majd. A közös tojásevésnek más haszna is lehet: ha eltévednénk az erdőben, csak fel kell idéznünk, kivel fogyasztottuk el a húsvéti tojást, és megtaláljuk a hazavezető utat.

ÖSSZEÁLLÍTOTTA: HABIK ERZSÉBET