'Tolvaj, fogják meg!' A tanár úr meg is tette

Szolnok közvéleményét alaposan felkavarta az a 26 éves zagyvarékasi fiatalember, aki anyagi gondjának megoldásához egyszerűnek képzelt megoldást választott: késsel felfegyverkezve lépett be a trafikba, s a bevételt követelte. Arra számított, hogy a halálra rémült eladó – enyhítendő a pénzszűkén – átnyújt neki egy köteg tízezrest. Ám a trafikos határozott fellépése annyira meglepte, hogy üres kézzel sunnyogott el a környékről.

Nem ment messzire. Újra összeszedte a bátorságát, s újabb hamvába holt ötlet megvalósításába fogott. Bement a város legforgalmasabb pontján lévő ékszerüzletbe – fényes nappal, ebédidőben, amikor még azok is az utcán nézelődnek, akik a munkaidőben az íróasztal mellett ülnek. A boltban komoly vásárlóként megfontoltan nézelődött.

Aztán az eladótól kért egy gyűrűt, felpróbálta, majd másikat húzott az ujjára. Úgy tűnt, ez már megfelelő. Ekkor hirtelen elhatározástól vezérelve az ajtó felé iszkolt. A nagy sietségben fizetni persze elfelejtett. Az eladó utána vetette magát és kétségbeesetten kiabált:

„Segítség, tolvaj, fogják meg!”

A gyűrűs tolvaj ekkor a város másik forgalmas központja, a Hild tér felé vette az irányt, alighanem a közeli buszpályaudvarra szeretett volna eljutni, hogy felugorjon egy éppen induló járatra. Nem volt szerencséje, mert az a pedagógus, aki a tér padján múlatta az ebédidőt, a kiabálásra felfigyelve a rabló után iramodott. Eközben a menekülő fiú eldobta a kést, majd amikor immár ketten is satuba fogták, megadóan tűrte a sorsát a rendőrök kiérkezéséig. Hát persze, hogy összecsődült a környék, a közreműködőket szerették volna megünnepelni, ám nekik a rendőrőrsre kellett menniük tanúskodni.

Később a helyi lapban a tanár úr elmondta: nem szeretné, ha a neve nyilvánosságra kerülne, hiszen csak azt tette, amit minden jóérzésű ember megcselekedett volna a helyében. Ha újra hasonló helyzetbe kerülne, akkor sem reagálna másképpen. Igaz, amikor a kést odébb rúgta, végigfutott rajta, hogy történhetett volna másként is a dolog, de ez a kockázat minden hasonló helyzetben benne van.

Gyakran hallani panaszt a közbiztonságra, ám az biztos: fényes nappal, a nagyváros legforgalmasabb pontján késsel a kézben, a lopott értékkel rohangálni nem igazán nyerő ötlet. Az eset kapcsán jó érzés megtapasztalni, hogy a segítő szándék nem veszett ki az emberekből. Amire pedig, sajnos, mostanában gyakran lehet – olykor életmentő – szükségünk.