Bennük az isteni erő

Minden, ami egyszer megszületett, létrejött, magában hordozza a teremtés energiáját. Talán ez a gondolat az egyik magyarázata, miért akasztunk színes kavicsokat a nyakunkba, miért lehet értékes, ami átlátszó, pazar színekben pompázik vagy éppen törékeny. Számos ásvány legfőképpen azért, mert elterjedt róla, hogy mágikus erőt birtokol: megvéd a rontástól és a betegségtől, gyógyító hatásáról tanulmányok születnek, gazdagságot és boldogságot hoz a birtokosának. Így ruházza fel az emberiség különböző tulajdonságokkal az ásványokat, amivel máris piacot teremtett a hiedelemnek és persze a drágaköveknek. 

A világegyetemben minden rezgésben van. Az eltérő hullámhosszú és rezgésszámú tárgyak különböznek, míg az azonosak egyeznek. S miért ne lehetne kiegyenlítő vagy eltérítő ereje egy-egy, a föld mélyében, vulkán tüzében, nagy nyomás alatt született ásványnak? Miért ne lehetne hidegebb, mint a környezete, amivel valóban csillapítja a lázat? Miért ne szórhatná szét a Nap sugarát, teremtve ezzel világosságot a homályban?  

A borostyánról úgy tartják, hogy jót tesz a légutaknak, számos bőrbetegséget gyógyít – ha jobban belegondolunk, a borostyán nem egyéb, mint megkövesedett gyanta, s a fenyő illóolaja valóban tisztítja a légutakat, olaja jó a kiütésekre. Vagyis miért ne birtokolhatna a megkövesedett gyanta is hasonló tulajdonságokat? A hematitról (vörösvasérc vagy vérkő) pedig úgy tartják, hogy jó hatással van a vérképre, helyreállítja a szervezet vasegyensúlyát – a vérnek ugyanakkor szüksége van vasra, elkerülendő a vérszegénység állapotát. A csontok kalciumtartalmára előnyös a kalcit, aminek egyik legfőbb alkotóeleme a kalcium – nyilvánvaló, hogy a kristályos változata jó hatást gyakorolhat a csontokra. 

Mindazonáltal minél titokzatosabb egy ásvány színe, formája, annál inkább felruházható valamilyen tulajdonsággal. A jáspis így győzheti le a gonoszt, de jó a gyomorra, rendezi a vércukorszintet, s ha a színe barna, még a méreganyagoktól is mentesít – miközben nem másról beszélünk, mint egy szemcsés kvarcmódosulatról, a földkéreg egyik legelterjedtebb ásványának változatáról. A gyémánt pedig, mint a csillogó kövek királynéja, szinte mindent gyógyít – aki kapja, a boldogságon túl azonnal gazdagnak is érzi magát. Próbáljuk elképzelni ugyanezt a hatást a klórtartalmú lazurit esetében, amely egyébiránt gyógyítja a mirigyeket és jót tesz a hormonháztartásnak… 

Hosszan sorolható, mi mindenre jók az ásványok. Az ametiszt (lila kvarc) alvászavarokra hasznos (az ásvány látványa eleve nyugtató hatású); a holdkő a női termékenységet segíti (a havi ciklust eleve a holdhónap alapján számolják); az aranysárgás-barnás tigrisszem meghűlés ellen javallt, de az idegrendszert is védi (a kvarcmódosulat már ránézésre is olyan, mintha a Nap sugarait tárolná magában). Valahol ez így van jól.Hiszen amit látunk és tetszik, ahhoz előbb-utóbb valamiképp viszonyulunk, s idővel már azt is szeretnénk tudni, hogy miért. A legfontosabb úgyis az, hogy ha figyelünk valamire, mert segítséget várunk tőle, akkor már azokkal a problémákkal is kezdenénk valamit, amelyek felborították testi és lelki egyensúlyunkat. Nos, ez az egyik legfontosabb lépés a gyógyuláshoz, a testi-lelki harmónia eléréséhez. Mert minden csak akkor születik és változik, ha merjük meg- és felmutatni. Ahogyan Weöres Sándor írja A teljesség felé című életbölcsesség-gyűjteményében:
„A lámpa nem látja önmaga fényét. A méz nem érzi önmaga édességét”…