Harminc évet vissza az időben? Egy tervezet margójára

Mintegy 300 ezerre tehető ma a rákbetegek száma Magyarországon, évente körülbelül 70 ezer új páciensnél fedeznek fel rosszindulatú tumort. Gyakran előfordul, hogy akár 2-3 hónap is eltelik, mire elkészül a tényleges diagnózis – elsősorban azoknál a betegeknél, akiknél csak hosszas vizsgálódás után merül fel a daganat gyanúja. Bizonyos rákfajták esetében ez idő alatt már áttétek képződhetnek, s a beteg sorsa ezzel megpecsételődik.

Az egészségügyi kormányzat most azt ígéri: rákgyanú esetén elsőbbséget élvez a páciens, s két héten belül diagnózishoz juthat. Az orvosszakma üdvözli a tervezetet, ám vajon megvalósítható-e mindez a mai viszonyok mellett?

– A több hónapos várólisták abból adódnak, hogy bár a rendelkezésre álló – amúgy nagyon kevés – MR- és CT-készülékkel több beteget is meg tudnának vizsgálni, de a társadalombiztosítás csak korlátozott számban fizet a szolgáltatásokért. A jövőben rákgyanú esetén csak azoknak a vizsgálatoknak az árát térítenék meg, amelyek igazolták a rosszindulatú daganat jelenlétét. 
Az anyagi kockázatot ilyenformán a diagnosztikai központok viselik majd, melyeknek egyébként nem áll módjukban nyomon követni a beteg további sorsát: előfordulhat, hogy a leletek kézhez vétele után más intézményben kezelik a pácienst, ahol egy későbbi szövettani vizsgálat dönti el, hogy valóban rosszindulatú-e a tumor, s így jár-e a korábbi vizsgálatért díjazás – vázolja a helyzetet dr. Poller Imre onkológus, egészségügyi szakértő. – A radiológus nem tehet arról, ha például egy bizonytalan hasi panasz esetében a CT nem igazolja a daganatot. A munkáját ez esetben is ki kellene fizetni, hiszen a lelet fontos információ – teszi hozzá.

Véleménye szerint egyik betegségcsoportot sem lehet a másik elé helyezni. Amennyiben arra kötelezik a szolgáltatókat, hogy minden rákgyanús betegnek két héten belül adjanak időpontot, akkor az egyéb kórokkal várakozók listája lesz hosszabb. Ha az a cél, hogy a daganatos betegek kivizsgálási sorát lerövidítsük, azt csak úgy lehet elérni, hogy valamennyi betegségcsoportnál felgyorsítjuk a folyamatot – véli Poller doktor. A legtöbb szolgáltató valahogy eddig is megoldotta, hogy a sürgős betegeket soron kívül ellássa. A lakosság pedig ismeretségek útján fért hozzá e lehetőségekhez, melyek most gyakorlatilag elfogynak. Hiába lesz több MR- és CT-készülék, ha a leletek kiértékeléséhez értő szakemberekből óriási a hiány – mert a magyar radiológusok nagyon kapósak Nyugat-Európában.
A tervezet a háziorvosok vállára is pluszterheket pakol. A beteg első körben nála jelentkezik a panaszával, s ő a tünetektől függően a megfelelő szakrendelésre irányítja. A további vizsgálatokat a szakorvosok írják elő. Az új rend szerint a jövőben a szakorvos visszaküldené a beteget a háziorvoshoz, s az ugyancsak túlterhelt asszisztens kérne a páciense számára időpontot MR-re, CT-re a területi egészségügyi szolgáltatótól. 
A rákos beteg számára létfontosságú, hogy már az első panaszait követően mihamarabb olyan onkológiai centrumba vagy kórházba kerüljön, ahol onkológusból, sugárterápiás szakemberből, sebészből és patológusból álló szakbizottság dönt a kivizsgálások és a kezelések menetéről. Sokkal hatékonyabb lenne, ha ezek az onkobizottságok kapnák meg azt a jogkört, hogy bizonyos esetekben pluszfinanszírozás keretében, mindenféle korlátozás nélkül elrendelhessék a sürgősségi vizsgálatokat – magyarázza Poller Imre.

Az egészségügyi kormányzat tervezete olyan terhet és felelősséget hárít a háziorvosokra, amire azok nincsenek felkészülve. Amennyiben nekik kell majd koordinálniuk a rákgyanús betegek vizsgálatának folyamatát, úgy harminc évet visszalépünk az időben – hangzik a borúlátó jóslat.