Ifjú hölgy a könyvesboltban: 'Valami Milánt keresnek'

1955. 
A Városligetben megnyílt a Budapesti Helyiipari Vásár. Százezer négyzetméternyi területet kerítettek be, ahol 27 feldíszített pavilon és hosszú üzletsor kínál több mint 25 ezer féle áruféleséget. Nagy érdeklődést váltott ki a Hajdu-Bihar megyei Lakatos és Gépipari Vállalat „Úttörő” nevet viselő nyitott kisautója. A gépkocsi kilenc és fél lóerős, két felnőtt és egy gyermek utazhat rajta. Benzinfogyasztása 100 kilométerre 5 liter, legnagyobb sebessége pedig 60 kilométer. A sorozatgyártás 1956 elején indul, az ára előreláthatóan 18 ezer forint lesz.

1965. 
Tiszti főorvos vizsgálja a derékig levetkőzött, szégyenlős, alig 17 éves kislányt, majd jön a verdikt: Nem járulok hozzá a házassági engedélyhez! Ugyanis a „KK”, vagyis a kiskorú házassághoz szülői, gyámügyi és orvosi engedély is szükséges. Odahaza a 17 éves gyereklány anyja kifakad: „Én is 16 évesen mentem férjhez, oszt’ itt vagyok!” Aztán nyitja az egyik szoba ajtaját, bent összezsúfolva az új bútorok, a szekrényben vadonatúj bunda, kabátok, meg az Amerikából hozatott esküvői ruha. Összesen 170 embert hívtak a lakodalomba, a pincében négy hektó bor várakozik, a fiús mamáéknál meg öt. „Három éve várunk erre a lakodalomra, most mit szól majd a falu?!”

1975. 
A belvárosi könyvesboltban egy miniszoknyás, korszerűen kiszínezett, húsz év alatti hölgy fogadja körmét nézegetve, unott arccal a vevőt. „Mi tetszik?” Füst Milán Naplóját szeretném – feleli a vásárló. A kisasszony értetlenül bámul, majd odamegy a boltvezetőhöz: „Valami Milánt keresnek…” Füst Milánt – igazítja ki a vevő –, maga nem ismeri Füst Milánt? Az ifjú hölgy méltatlankodva húzza fel mind a négy szemöldökét – a természeteset és a rajzoltat –: „Kérem, én még csak két hete vagyok itt…”

1985. 
Nem gondoltam volna, hogy hazánkban létezik még 10 filléres árucikk. Ám a gyógyszertárban ampullareszelőt kértem. A kapott blokkon ennyi szerepelt: 10. A pénztárosnő szó nélkül 10 forintot ütött a gépbe. Ám a gyógyszerésznő észrevette a tévedést, ő nem forintot, hanem fillért írt a papírra. Ámulat, sztornózás. Jóleső érzéssel léptem ki az ajtón: lám, mégis van becsülete a fillérnek!

1995.  
Az ember olyan „állatfajta”, amely közösségben él, ezért érthető, ha közösségekhez kötődik. Az egyik ilyen közössége a nemzet. Számos előnye van, ha egy társadalom tagjait a nemzeti szolidaritás érzése köti össze, mert ez megkönnyíti például a menekültek befogadását, a hátrányos helyzetbe kerültek megsegítését. Ugyanakkor a nemzeti érzés, ha szélsőségessé, kirekesztővé válik, súlyos torzulásokat okoz: látjuk, mi történt a korábbi Jugoszlávia területén. A szociológiai vizsgálatok szerint Magyarországon a szélsőséges sovinizmusnak, agresszivitásnak nincs nagy társadalmi bázisa.
(Andorka Rudolf szociológus)

2005. 
Újabb, elismerésre méltó eredmény: derék képviselőink bölcsen átgondolták, mit is tegyenek a közúti szondáztatást megtagadó társaik ügyében. A mentelmi bizottság úgy foglalt állást, hogy az alkoholszondás ellenőrzésnek vessék alá magukat a képviselők, ámde kimondták azt is, hogy „az eljárás nem járhat a képviselő tevékenységének akadályoztatásával”. Vagyis, ha például valamelyikük éppen siet valahová, megtagadhatja a szondáztatást. Mi viszont bizton tudjuk: a mi képviselőink, a hivatástudattól hajtva, állandóan sietnek valahová…