Jogi esetek: Visszafolyt a szennyvíz

A felperes a keresetét az általános kárfelelősségi szabályra alapozta, mondván, a kárt az okozta, hogy a vízmű egyrészt elzárta a csatornakifolyót, másrészt nem jött szivattyúzni idejében. A vízmű azzal válaszolt, hogy az 1997/253-as Kormányrendelet az országos településrendezési és építési követelményekről (szép magyar betűszóval: OTÉK) azt írja, hogy a visszatorlódás elleni védelem kialakítása és folyamatos biztosítása a fogyasztó dolga. Ez ráadásul szerepel a közműszerződésben is, amit egymással kötöttek – a 16. pontban.

A károsult azzal érvelt, hogy a közműszerződés fogyasztói szerződés, és ha ebbe belekerül egy új paragrafus – az OTÉK 1998-as hatálybalépése miatt –, akkor erre fel kellett volna hívni a figyelmét. Ez természetesen elmaradt, vagyis ő nem tudott arról, hogy visszatorlódás elleni szelepet kellett volna beépíteni a csatornába. A másik: ha ez teljesen komoly feltétele lett volna a közműszerződésnek, megint a vízmű a hunyó, mert anélkül nyújtotta a közműszolgáltatást, hogy annak az összes feltétele teljesült volna.

A bíróságnak azt kellett eldöntenie, hogy ki térítse meg az árvíz miatti kárt. A vízmű volt-e a hibás, mert elzárta a kifolyót és későn érkezett szivattyúzni, vagy a fogyasztó, amiért nem építette be a visszatorlódást gátló szelepet, holott a közműszerződésben erre kötelezettséget vállalt. A bíróság arra jutott, hogy a kárt a közműszerződés alapján a fogyasztónak kell viselnie. Azt, hogy egy tíz éve bevezetett szerződési pontról nem tudott, nem hozhatja fel a védelmére. A szerződés 16. pontja pedig nem a szolgáltatás feltétele, a jelentősége pusztán abban áll, hogy ha az abban foglaltakat nem teljesíti a fogyasztó, az ebből származó kárt köteles viselni.