Pálinkás, a leghumanistább vérbíró

Dr. Pálinkás György összesen 49 évig dolgozott az igazságszolgáltatásban, ebből 22 évet a Legfelsőbb Bíróságon. A statisztikák szerint ő hozta Magyarországon a legtöbb halálos ítéletet, de sosem politikai ügyekben: csak köztörvényes bűnözőket, többszörös gyilkosokat, gyerekek és börtönőrök gyilkosait ítélte halálra. 

Ennek ellenére több jogtudós szerint Pálinkás volt a legnagyobb humanista, akit valaha ismert. Ugyanis nem hitt az életfogytig tartó szabadságvesztés „emberbarátiságában”. Állította, hogy a rabnak ilyenkor nincs vesztenivalója. A halálbüntetést eltörlő alkotmánybírósági határozattal soha nem értett egyet, teljesen megrökönyödött a döntésen. Több mint egy tucat főben járó ítéletet hozott életében, meglátása szerint azok az ügyek annyira egyértelműek voltak, hogy maguk a vádlottak sem vitatták a büntetés súlyát. Úgy vélte, ugyan mindegy, hogy valakitől fizikailag elvesszük az életét, vagy csak bezárjuk és hagyjuk kimúlni, sőt még esetleg tápláljuk és gyógykezeljük is, hogy minél tovább éljen, de ez utóbbit Pálinkás nem tartotta humánus döntésnek. Ő a „humanista halálbüntetés” híve volt. 

Olyan bűncselekményeket tárgyalt, amelyekre az akkori jogszabályok alapján halálnál enyhébb büntetést nem lehetett kiszabni. (Talán leghíresebb ügye a Soós Lajos- féle rendőrgyilkosság: a három vádlottból kettőt is halálra ítélt.) Sokan csak „vérbíróként” emlegették. Erről így beszélt: „Tényleg szigorú voltam, ezzel nem vitatkoztam, de hogy vérbíró lettem volna, nem hiszem. Valahogy egyszerűen mindig a sértett lebegett a szemem előtt. A sértett, aki kiszolgáltatott, a sértett, aki legtöbbször védekezésre képtelen. A vérbírósághoz valami mentalitásbeli különbség kell, ami bennem nem volt meg.” 

Az élet furcsasága, hogy 75 éves korában ő is egy „bűncselekmény” áldozata lett. Családi ünnepséget tartottak Óbudán, kedvenc éttermében, a Zöldkapu vendéglőben. Ám a felszolgált csülökről kiderült, hogy egy rendkívül veszélyes baktériummal fertőzött. Dr. Pálinkás György három nappal később, 2004. március 3-án a mérgezésbe belehalt.