Visszhang nélkül

REMÉNYKEDHETÜNK-E benne, hogy miközben a magyar egészségügy a vészharangot kongatja, az illetékesek felfigyelnek a pszichiátria áldatlan helyzetére is? – tettük fel a kérdést dr. Molnár Károlynak, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnökének.

Ország-világBiczó Henriett2015. 05. 06. szerda2015. 05. 06.

Kép: Budapest, 2008. február 11. Egy beteg elhagyja az épületet, amikor lakat került a lipótmezei Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet valamennyi kórtermére.Az utolsó betegek és orvosok már az elmúlt hónapokban elhagyták az intézményt, amelyben az év elejétől csak a leltározásért és bezárásért felelős orvosok és dolgozók maradtak. Az I. Ferenc József által 1868-ban alapított egykori Budai Magyar Királyi Országos Tébolyda a 2007-es kórházreform döntése szerint került a bezárásra ítélt egészségügyi intézmények sorába. MTI Fotó: Kollányi Péter, Fotó: Kollányi Péter

Visszhang nélkül
Budapest, 2008. február 11. Egy beteg elhagyja az épületet, amikor lakat került a lipótmezei Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet valamennyi kórtermére.Az utolsó betegek és orvosok már az elmúlt hónapokban elhagyták az intézményt, amelyben az év elejétől csak a leltározásért és bezárásért felelős orvosok és dolgozók maradtak. Az I. Ferenc József által 1868-ban alapított egykori Budai Magyar Királyi Országos Tébolyda a 2007-es kórházreform döntése szerint került a bezárásra ítélt egészségügyi intézmények sorába. MTI Fotó: Kollányi Péter
Fotó: Kollányi Péter

Évről évre növekszik a pszichés zavarral élők száma. A mentális betegségek kezelésére fordított összeg már tíz évvel ezelőtt is az egészségügyi kiadások 15 százalékát tette ki. A szív- és érrendszeri kórok után a második helyen a pszichiátriai betegségek szerepelnek a rokkantság leggyakoribb okai közt. S a becslések szerint 2020-ra megfordul a sorrend – hangsúlyozza dr. Molnár Károly.

Az ezredforduló óta a járóbetegellátásban megjelent páciensek száma csökkent ugyan, de nem a létszámuk fogyatkozik, hanem egyre nehezebb hozzáférniük az ellátáshoz. Az ország különböző területei között hatalmas az aránytalanság, sokfelé a működésképtelenség határára kerültek az ambuláns ellátóhelyek. A túlterheltség, az ellátás körülményei, a megbélyegzés miatt a pszichiátriai betegek bizalmatlanná válnak a közfinanszírozott rendszerrel szemben.

– Sokszor csak annyi történik, hogy bemegy a beteg, az orvos fölírja a gyógyszert, s azt mondja: egy hónap múlva találkozunk. Nincs több ideje egy-egy páciensre – mondja a szakember. – Becslésünk szerint hazánkban mindössze 700-800 aktívan működő pszichiáter dolgozik, miközben évente mintegy 700 ezer beteggel kell számolni. A rendelési idő alatt tízszer annyi pácienst kell ellátniuk, mint például a skandináv országokban – talán mondanom sem kell, hogy tizedannyi pénzért. Emiatt óriási gond az elvándorlás. Svédországban már külön szekciót alapíthatnának a magyar szakorvosok, csak ott mintegy 150 pszichiáterünk dolgozik. S nem feltétlenül csupán a pénz, hanem a munkakörülmények miatt.

Fontos lenne a háziorvosok képzése, hogy idejében felismerjék a pszichés zavarokat, főként a depressziót. Ma Magyarországon ugyanis a depressziósoknak mindössze 40-45 százaléka jut el a pszichiáterig, pedig korszerű gyógyszerekkel és pszichoterápiával ambulánsan is sikeresen kezelhetők.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgatója 2013-ban találkozott Orbán Viktor miniszterelnökkel, aki jelezte, hogy a következő években hazánkban kiemelt szerepet kap a lakosság mentális állapotának javítása. Az egy esztendővel később idelátogató WHO szakértői csoport megvizsgálta és értékelte a mentális egészségügyi szolgáltatásokat: 42 pontban fogalmazta meg javaslatait a változtatásokra. A pszichiátriai társaság elnökének tudomása szerint a jelentés azóta is visszhang nélkül maradt.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek