Az én képernyőm: Zsófi felszárnyalt

Persze, mivel ez mégiscsak egy műsor, bizonyára voltak válogatási szempontok. Legyen egy szemtelen, nagyszájú kisfiú (Roland), legyen egy kismacsó (Áron), legyen egy szép kislány (Luca), legyen nehéz sorsú, meg félénk, meg dundi, meg bájos… De egyiküknél sem kellett megalkudni: mindnyájan tehetségesek. És normális, jó fej, helyes gyerekek. Ezúttal a műsorkészítők is jobban odafigyeltek: a csinos kis kamaszlányokat csinos kis kamaszlányoknak öltöztették, az elején erőltetett szerelemvonalat ejtették, kevesebb volt a cukor és a méz – és őszintének tűnt a kölcsönös szeretet a diákok és a tanárok között. A tanárok – egyben zsűritagok –, Szulák Andrea, Szandi, Caramel és Hajós András beleadták szívüket, lelküket, idejüket, szakmai tekintélyüket, tudásukat. Az eredmény nagyszerű lett.

A versenyekkel járó mindenkori stresszt csökkentette az a megoldás, hogy nem volt menet közben kiesés, a vége felé feleződött csak meg a társaság, majd a döntő végén lett egy osztályelső. Az idén Juhos Zsófi. Az elején sírós, félénk kislány az utolsó hetekben akkorákat énekelt, hogy mindenkinek leesett az álla. A végső döntőben pedig annyi érzéssel, finomsággal, befelé figyeléssel énekelte a dalát, hogy nemcsak a stábtagok, de az érzőbb szívű nézők szemébe is könnyeket csalt. Nagyon tehetséges lány és okos is, remélhetőleg nem gyűri maga alá a kegyetlen szórakoztatóipar.

A tündérszép kis cigánylány, Horváth Alexandra megint veszített. (Néhány éve egy másik kislány, Patai Anna ejtette ki a Megasztárból.)

Ő is esélyes volt, nagyon szépen énekel hatalmas hangján. Jó lenne figyelni rá, Radics Gigihez hasonló tehetség. A nézőtéren ott ültek a „tanári kar” tagjai: sokat látott, sikeres könnyűzenei énekesek, egyikük-másikuk slágerét énekelték is a diákok. Volt, aki előzőleg fölényeskedve nyilatkozott, látszott, hogy csak a honoráriumért ment – aztán leesett az álla.

Az idősebb énekesek olykor bizony lejáratják magukat, amikor azon siránkoznak, hogy 70 évesen kevesebb a fellépésük, mert kiszorítják őket a tévés tehetségkutatók nyertesei, pedig hát… Még a legnagyobb egyéniségeknek is tudomásul kell venni, hogy elszállt az idő felettük. Pavarotti, minden idők legszebb hangú tenoristája is lemondott egy idő után arról, hogy az ifjú Rodolphot énekelje a Bohéméletben. Nekem bizony kissé komikus, amikor festett hajú, öreg pasi énekel szerelmes dalokat. (Lehet, hogy nincs igazam, mert más meg pont az állandóságot szereti az ilyen idős kandúrokban.) Mindent összevetve: tévé nélkül nincs ma könnyűzenei karrier. Akit a tévé akar, azt felemeli, ha meg már megunta, ejti. Ezzel, akár tetszik, akár nem, együtt kell élni.

De Juhos Zsófi, reméljük, egyre magasabbra szárnyal.