Bűnösök a Paradicsomban

Lev Gyemidov (Tom Hardy káprázatos alakításában) valódi hős: a film szerint ő tűzte ki 1945-ben a szovjet zászlót az elfoglalt Reichstagra. Ezután, feledve szörnyűséges gyermekkorát a harmincas évek elején, az ukrajnai holodomor idején – amikor 8-10 millió ember halt éhen –, átadja magát katonai-elhárítói karrierjének: csillaga egyre emelkedik, s mind több vér tapad a kezéhez. Viszont őszintén szereti a feleségét (A tetovált lányból ismert Naomi Rapace), de nem találja hozzá a kulcsot.

Levet mégis a szerelem menti meg a kárhozattól. A feleségével szemben felhozott koholt politikai vádakat nem hiszi el, nem hajlandó rávallani, ezért mindkettőjüket az Urálon túlra száműzik. Eddig tart a korhű eszközökkel való történelemábrázolás, innen a főszerepet a krimiszál veszi át. Egy kegyetlen gyilkos 44 gyereket ölt már meg, de a hatóság nem hajlandó sorozatgyilkosságként kezelni az ügyet, hiszen, ahogy mondják, a Paradicsomban nem létezhetnek ilyen bűnök. Lev mégis nyomozni kezd, s végül sikerrel jár. Egyúttal keresztülmegy a tisztító tűzön is: ráébred korábbi vétkeire, ami közel hozza egymáshoz a házaspárt. S mivel szerencséjükre közbejön Sztálin halála, visszatérhetnek a fővárosba, és megpróbálnak ezentúl tisztességesen élni. Aztán, hogy ezt sikerül-e megtartani az újra magas polcra jutó Levnek, az már más kérdés…

A film is tisztességes és tehetséges munka. Korántsem hibátlan, de a nagyon erős színészi alakítások, az ijesztően valós helyszínek, a hangulat és persze a kitűnő történet megteszi a magáét: izgulunk, borzongunk, s egy percig sem unatkozunk.