Grétsy László: Belsőséges?

Levelében azt kérdezi, helyes-e a belsőséges szó egy ünnepségről szóló beszámoló következő mondatában: „Nyugdíjba vonulás előtti utolsó munkanapján belsőséges ünnepség keretében búcsúztak X. Y. tanítónőtől a pedagógus kollégák”. Nem teljesen új számomra ez a kérdés, mivel úgy tíz éve egy rádióműsorban, amelyben havonta egyszer végig a hallgatók telefonon feltett kérdéseire válaszoltam, már megkaptam ilyen formában: „Két ember közti őszinte, mély kapcsolatot nevezhetünk-e belsőségesnek?”

Én akkor legjobb tudásom szerint válaszoltam, de mivel írásban, cikkben még sohasem foglalkoztam e témával, most örömmel megteszem.

A szót részekre kell szabdalnunk ahhoz, hogy megvilágítsuk eredetét. A töve a bel, bél elem, amely minden valószínűség szerint ősi, finnugor eredetű; megfelelője számos rokon nyelvben megtalálható. Fő jelentése: ’belső rész, valaminek a belseje’, s amiket még jelent – az emésztőcsatorna tekervényes részeit, a növényi termésnek a húsos részét, a ceruza belét stb. –, mind ebből keletkeztek jelentésmódosulással, illetve -szűküléssel. A -ső, a -ség és az -es egyaránt névszóképzőként csatlakozott a tőhöz, sőt még a -ban, -ben rag is ezzel függ össze. Eleinte csak a -ben forma élt, de már a XIV. században csatlakozott hozzá a hangrendi illeszkedéses -ban változat is.

A belső névszó – tehát melléknév is, főnév is – voltaképpen mindenre utalhat, ami valamin belül van: tárgyra, személyre, fogalomra egyaránt. Beszélhetünk belső zsebről, belső munkatársról, belső vérzésről, háznak a belsejéről stb. A továbbképzett változatokban azonban idővel érdekes elkülönülés fejlődött ki.

A belsőség forma már elsősorban csak konkrét dolgot jelent: gazdaságnak a lakóház körüli részeit, illetve levágott állatok belső részeit (szívét, máját, tüdejét). Átvitt értelemben – tehát ’valakinek a jelleme, belső tulajdonságainak összessége’-féle jelentésben – azonban csak kevés példánk van rá, az -es melléknévképzős belsőséges származéknak pedig már csak egy-egy, kivételképpen. Ugyanis az ’őszinte, meghitt’ stb. értelem megjelölésére a belsőséges mellett – részben nyelvújítói beavatkozással – kiérlelődött, kiformálódott a bensőséges változat. Napjainkban már csak ezek a szókapcsolatok a természetesek: bensőséges barátság, bensőséges hangulat, bensőséges kapcsolat, bensőséges ünnepség, bensőséges viszony stb.

Olyannyira csak ezek számítanak természetesnek, hogy értelmező szótárainkban belsőséges címszót nem is találunk.