Jelentés Magyarországról - Összességében nem örülhetünk

Hasonlóan a régió többi országához, a magyar gazdaságot is érzékenyen érintették a válság évei. 2012-ben ugyan elindult a növekedés, ez azonban egy évvel később megtorpanni látszott. Javultak a mutatóink a munkanélküliséget illetően, lassan közelítünk az OECD-országok átlagához. Ez nagyobb részben a közmunkának köszönhető, de a tanulmány szerint a versenyszféra is egyre több munkahelyet teremt.

„Javítottunk” a társadalmi egyenlőtlenségekben is, ez azonban kevésbé jó hír: nőtt a szakadék a legszegényebbek és a leggazdagabbak között.

Érdekesség, hogy bizakodóbbak lettünk – már ami a kormányba, a rendőrségbe és az igazságszolgáltatásba vetett hitünket jelenti. A szlovák, szlovén, cseh, de még a lengyel állampolgároknál is jobban bízunk a döntéshozóinkban. Igaz, ezen a téren az OECD-átlaghoz képest alulteljesítettünk. A tanulmányból kiderül, nem bánik bőkezűen az állam az oktatással és az egészségüggyel. A két terület már évtizedek óta állandó pénzhiánnyal küzd. Pedig érdemes lenne az államnak a zsebébe nyúlni, ha oktatásról van szó: a régióban kiemelkedő, mennyivel többet keresnek a magyar diplomások, mint a felsőfokú végzettséggel nem rendelkező honfitársaik. A dolgozat rámutat arra is, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők állása biztosabb: kevesebben vesztették el közülük munkájukat a válság idején, mint az alacsonyabban képzettek. De már a munkaerőpiacon is előnnyel indul az, aki egyetemi, főiskolai papírt szerzett – 2012-ben a munkanélküli fiatalok mindössze 5 százaléka volt diplomás, míg a képzetlenek aránya 25 százalék volt.

Nem csak a tanulásban vannak elmaradásaink, az egészségünkre is kevésbé figyelünk, mint a régió többi országában lakók. Elhízottak vagyunk, nem az egészséges életmódban, hanem a gyógyszerekben keressük a megoldást bajainkra: az egészségügyre keveset, pirulákra kiemelkedően sokat költünk.