Kitart, akit a lelke hajt

Többeket megkérdeztünk, ám névvel nem nyilatkozhatnak. Ezért érdek-képviseleti szervezetük, a MOMSZ elnökével, dr. Kusper Zsolttal beszélgettünk a mentősöket sújtó napi gondokról. Mint szavaiból kiderült, számukra is gond a túlóradíjak elszámolása, sőt olykor ki sem fizetik azokat. Ennek a rendezéséért is küzdenek a szövetségben.

A kivonuló mentősök fizetése gyakran még a kukásautókon dolgozókét sem éri el, holott a felelősségük összehasonlíthatatlanul nagyobb. A folyamatosan 12 órás munkarendben dolgozó mentőápolók, gépkocsivezetők, a mentésirányításban tevékenykedők átlagbére nagyjából 90 ezer forint. A mentőtiszteké ennél valamivel több. Sokan hagyják el a pályát, ezért a szakma felhígulásától tartanak. Az elvándorlás miatt dívik a „munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás”: olyan feladatokkal is megbízzák a még szolgálatban maradókat, melyekhez nincs képesítésük. Megesik például, hogy a mentős gépkocsivezetőnek érdemben be kell kapcsolódnia a betegellátásba, holott ehhez nem szerzett egészségügyi képzettséget. Ha hibázik, netán veszélyhelyzetben rosszul dönt, az övé a felelősség. Mindez persze a betegeknek sem jó megoldás.

– Csak az tart ki, akit a lelke hajt. A mentősök nem esztergapad mellett szorgoskodnak, hogy a műszak végén biztosan letehessék a szerszámot. Megalázó munkakörülményekre panaszkodnak a bajtársak. A minap például végső elkeseredésükben kerestek meg, mert az egyik fővárosi mentőállomás területét ellepték a poloskák. Hiába jelezték, nem rendelték el a fertőtlenítést. Még a mentőautóban is találtak vérszívókat. Kénytelenek voltunk beavatkozni, hogy legalább a normális munkakörülményeket teremtsék meg számukra – meséli dr. Kusper Zsolt. Még az is nehézségekbe ütközik, hogy a kivonulós mentősök tiszta váltóruhát kapjanak, emiatt is növekszik a fertőzésveszély. Gyakran kell elhanyagolt hajléktalanokat összeszedniük az utcáról, ami ugyancsak higiéniás kockázatot hordoz.

Nehezíti a helyzetet, hogy az alternatív betegszállító cégek anyagi ellehetetlenülése, kidőlése miatt e feladatok közül is egyre többet kell átvennie az Országos Mentőszolgálatnak. A Dunántúlon most tavasszal fordult elő, hogy a tönkrement magáncégek után a tisztifőorvos az OMSZ-re bízta a feladatot, hogy mintegy 70 településről szállítsa dialízisre a vesebetegeket. Létszámemelés nélkül ez is csak kötelező pluszmunkával oldható meg, emiatt egyre nő az irányító csoport túlterheltsége is.

Baleset vagy infarktusos beteg ellátása esetén különösen fontos, hogy a mentősök gyorsan kiérjenek, és jól döntsenek. A mentőzés a tíz legnagyobb megterheléssel járó munkakörök egyike. Nappal egy, éjjel két percen belül el kell indulniuk a riasztásra. A mentősök mégis pereskedni kényszerülnek, hogy kockázati pótlékot kapjanak. Krusper Zsolt figyelmeztet: – A bajtársak nem krumpliszsákokat szállítanak, itt emberi életekről van szó!