Lába alól a talaj... - Elhatalmasodik az alattomos kór

Anne apja mindig is akkurátus ember volt. Mindig mindenre emlékezett, a pontos időt óra nélkül tudta. Aztán valami megváltozott. A dolgai elkezdenek eltűnni, már nem mindig ismeri meg a lányát vagy a vejét, hát még az újonnan érkezett gondozónőt. André lassan elveszti a talajt a lába alól, s vele együtt lánya is. Anne nehéz döntés előtt áll: intézetbe, otthonba adja- e apját, ahol megfelelően gondoskodnak róla, vagy tartsa maga mellett, ameddig csak lehet – szűkre szabva a saját életét, hogy apja a szerettei között lehessen.

Anne tépelődése sokak számára ismerős. Az Orlai Produkció előadása azonban mégsem az ő, hanem beteg apja szemszögéből ismerteti meg a történetet a nézővel. Nem csak az idős férfi nem érti, mi történik körülötte, mi sem tudjuk, ki kicsoda és milyen szándékkal közelít a beteghez. A lánya valóban magára hagyja, az élettársa valóban bántani akarja az idős embert? Aki egyáltalán: otthonában vagy a lánya lakásában él? Ám ami talán a legfontosabb: hol van a karóra?

Nem könnyű darab az Apa. Pillanatra sem engedi, hogy ellazuljunk, együtt szenvedünk a beteggel. Vele kutatjuk, ami még a való élethez köti. Hogy aztán tudomásul vegyük: tehetetlenek vagyunk az idő múlásával és a betegség lassú pusztításának tragédiájával szemben. Lukáts Andor lenyűgöző alakítását kissé beárnyékolja Hámori Gabriella tétova Anne-ja, ám ettől a darab az értékéből nem veszít.

Orlaiék a fiatal francia író, Florian Zeller darabját Gáspár Ildikó rendezésében állították színpadra. Abszurd bohózat – ahol inkább nevetünk, csak hogy ne sírjunk.