Mit rejt Bénye mélye?

Illés János Bodrogkisfalud szülötte, ami mindössze 13 kilométerre fekszik Erdőbényétől, ahol II. Rákóczi Ferenc hírneves, labirintusnak beillő pincerendszere kígyózik a föld mélyén. Ennek a tekintélyes, háromszáz éves föld alatti birodalomnak egy kisebb szakasza a borász tulajdona.

– Az Illés pince kétágú labirintusa két és fél „emeletet” számlál, horzsaköves riolittufa alkotja – tudom meg a házigazdától, aki bányászként, geológusként is dolgozott, így szüret idején nemcsak a fürtökre, a szőlőszemek teltségére, lédússágára koncentrál, hanem azon is elmorfondírozik, mi zajlik a mélyben.

Meséli, hogy Bényén megfúratta a földet, s kiderült: a termőtalaj 2 métert tesz ki, és akár tíz méterre „lefut” a szőlőgyökér. – Fantasztikus érték van a lábunk alatt – nyugtázza –, rengeteg nyomelem gazdagítja a talajt, ami azt is megmagyarázza, hogyan lehetnek errefelé olyan területek, amelyeket 10-20 évig trágyázni se kell.

A tokaji bor nagyon is sokféle – rögzíti a még nem mindenki számára egyértelmű igazságot a földtan és a borkészítés avatott ismerője, aki sárgamuskotályával a Tokaj Grand 2015 fesztiválon szép sikert aratott. Az említett sokféleség oka, hogy a Tokaji- hegység tagolt: mély beöblösödések, félmedencék, széles völgyek, patakok szabdalják-alakítják, formálják a vidéket. A vulkáni kőzeteket tekintve igen gazdag a paletta, a riolitféléktől az intermedier kőzetsoron át az andezitig van itt minden.

– A hegységet lösz veszi körbe, aminek más a vízháztartása, mások a savai, így a boraink is. Tévedés, hogy minden csak az aszúról szól – figyelmeztet házigazdánk, aki a saját bevallása szerint 1970 óta „lakik a szőlőben”. – Tősgyökeres tokaj-hegyaljai vagyok. Négyéves koromban már részt vettem a szüreten, játszva tanultam a szőlő dolgáról.

Mesél a nagymamájáról, aki száz évig élt, de 87 évesen is féltve gondozta a szőlejét Dereszlán. Majd szóba hozza másik – ahogy ő nevezi: a kisfaludi – nagymamát is, akitől megörökölte a földjét, melyen később gazdálkodni kezdett. Igaz, nem állt azonnal borásznak. Ifjan szénbányászként dolgozott Bükkalján, majd geológusi minőségben Tatabányára került. – Mindig szeretem, amit csinálok, másként nem is menne – summázza.

A bányászatról is nagyrészt szép emlékeket őriz. – Megismertem a föld csodáit. De megtapasztaltam az erejét is, hiszen testközelből éltem át egy bányakatasztrófát. Azóta még inkább megbecsülöm a teljesítményt, az emberi tudást, a tisztességet, a bajtársiasságot. A geológia révén pedig bejártam az országot. Olyan helyismeretem lett, ami máig „kamatozik” – összegez a borász, aki látva a riporter autóját, óbor helyett málnaszörppel és kávéval kínálja…

Erős fekete mellett jegyzi meg: Dunaújvárosban, ami a diákéveiben hangulatos, fiatalos városkának számított, a kohómérnöki szakmát is kitanulta. Végül mégis hazatért. Első, 1988-as aszújából 33 palackot őriz. Félmetszésben készült a páratlan nedű. A szemeket maga taposta. A pempőt jól kiforrázott jutazsákokba tette. Az akkor 150 éves gyakorlatot, receptúrát követte. Kései szürettel, hagyományos módon dolgozza föl a termést azóta is. A must erjesztése, tárolása tölgyfa hordókban történik.

– A boraink így kapják az egységesen oxidatív, más borvidék boraival nehezen összetéveszthető szín- és ízvilágot – avat be a műhelytitkokba a bényei borász, aki 11 éven át a bányászati munkálatokat is irányította az 1600 lelket számláló hegyaljai településen.

S ha már a mélységeket kutatta, hát régészeti leletekre bukkant.  A pince földszinti fogadóhelyiségében álló vitrines szekrényre bök. – Az a miocén kori kőgyűjteményem. Amott pálmalevél, halak, csigák, de a gesztenye is különlegesség – igazít el a kőbe „szorult” ősi maradványok alkalmi tárlatán. A National Geographic magazin megörökítette a Bénye mélyéről előkerült régészeti ritkaságokat.

Illés János Ős-Tokajról is megemlékezik, határait körömmel a faasztalba vésve. – A XVII–XVIII. századi dűlőleírások nem vagy nem teljesen pontosak – utal az idő múlására, majd arra jut, a napjaink klímaváltozása, a „semmit nem jelentő telek” okán mindinkább a déli-délkeleti területek kerülnek előtérbe Tokaj-Hegyalján.

De minden gond ellenére kecsegtetőnek ígérkezik az idei termés, így a VII. Bor, Mámor, Bénye Fesztivál – amihez szintén ezer köze van házigazdámnak – jó hangulatban, bizakodva telhet el augusztusban. A tokaji borvidék mértani középpontjában, ahová – zárja beszélgetésünket derűsen a tízhektáros területet magának tudó Illés gazda – továbbra se engedik be a léggömb- és légpuskaárusokat. Erdőbénye ugyanis kultúrtörténetét tekintve kiemelkedő jelentőségű települése hazánknak, ennél fogva sosem válhat olcsó vurstlivá.