Örömzene az ég alatt

Száznál is több zenész népesítette be Eger utcáit öt napon át, délelőttől este 10-ig tucatnyi helyszínen szórakoztatva a turistákat és a helybelieket. Az utcazenész-versengés résztvevői a fődíj reményében dacoltak a kánikulával, állták a nyári záport. A várost felpezsdítő kezdeményezést a helyi kereskedők is támogatták. A fiatalok persze leginkább egy jó bulit láttak az egészben.

– Egy nappal korábban autóstoppal jöttünk, hogy felderítsük a terepet. Este 10-kor hangszerekkel megrakodva érkeztünk, azt sem tudtuk, befogadnak-e minket a kollégiumban – meséli kalandjaikat a szegedi Krasznai Gita. Festészetet tanul, de mivel a családja muzikális, sosem volt kérdés, hogy a zene is része lesz az életének. No meg az utazás: a diáklány ugyanis hónapokat töltött Indiában. Ahogy a hegy kopik – ezt a nevet adták a zenekaruknak. A szegediek már jól ismerik őket, mivel gyakran kiállnak muzsikálni. Akad ugyan egy öregúr, aki rendre kihívja rájuk a rendőrséget – mondván, nem hagyják őt szundikálni –, de a legtöbb járókelőnek örömet szereznek.

Az együttessel zenélt egy amerikai fiatalember, aki az igazolványát is megmutatta, hogy elhiggyem, valóban a Hasselhoff nevet viseli, mint a Knight Rider sztárja. – Az a legjobb, hogy feldobjuk mások napját, és közben keresünk valamicskét. A múltkor például elfagyiztuk az egész pénzt – magyarázzák a zenekar tagjai.

Mi számít komoly bevételnek az utcazenésznél? Az egri fellépőktől tudjuk: akkor sem sértődnek meg, ha 10-20 forintosok landolnak a gitártokban. Az igazán nagy fogásokat általában a külföldieknek köszönhetik: akadt gitáros, akinek a nap végén ötezrest gyűrt a zsebébe egy nagyvonalú turista, máskor meg 30 euró röpült a kalapba. Igaz, alkalmanként enyveskezű lurkók elemelik a bevételt és elszaladnak vele. Aki napi tízezer forintot összemuzsikál, szerencsésnek érezheti magát, ám a legtöbben nem a pénzre hajtanak, hanem hogy jól érezzék magukat. A fiatalok közül többen is karrierről álmodnak, sok profi, például Lagzi Lajcsi is utcazenészként kezdte. A remélt dicsőség a korosodókat is vonzza…

„Szakadt húrokat pengetek” – dalolja saját szerzeményét Turpi, azaz Turcsányi László, aki három évtizedig gitárosként (és plakátragasztóként) egy egri rockbandát erősített. Sosem bírta a kötöttségeket, volt már táviratkihordó és földmérő, néhány éve pedig szólóban játszik. – Az is egyfajta kiállás, hogy az utcán, a szabad ég alatt zenélek. Nemrég kerti partival ünnepeltem meg, hogy 40 éve élek a periférián – mondja az 59 éves rocker. Többen megvádolták, hogy túl pesszimista – az egyik számának például a Krematórium címet adta –, ám utólag kiderült, hogy a világlátása már-már derűlátó. – Nem keseredtem bele, legfeljebb befelé sírok – szögezi le Turpi, majd előkapja a gitárt...

– Jobb muzsikus lettem volna, mint építész – vallja be Fodor Vilmos, aki nemcsak hangszertudására büszke, hanem 120 bőgős Weltmeister harmonikájára is. Fodor úr a 75 évével talán a versengés korelnöke lehetne, de életkora dacára fáradhatatlanul járja az utcákat. Ifjúkori álma válik valóra azzal, hogy nyugdíjasként szabadon élhet a művészetének. – Sokan lenéznek minket, mintha koldusok volnánk és fillérekért nyekeregnénk. Van, aki beszól, hogy menjek inkább dolgozni, pedig én el tudom játszani a klasszikus darabokat is, például a Kék Duna keringőt – panaszolja, majd a Miskolcról érkezett nyugdíjas mérnök úr teljes átéléssel bemutatót rögtönöz az arra járó japán turisták örömére.

Aki az egri versengésről lemaradt, máshol is belehallgathat a kintornások mai utódainak produkcióiba: Veszprémben július utolsó hétvégéjén tartják az utcazenészek fesztiválját. A kalappénzen kívül a járókelőket szórakoztató zenészek díjakra is számíthatnak – érdemes lesz hát a húrok közé csapni…