Sanyika, az állatorvosi ló

EGY AIDS-ES EMBERT ma is kiközösít a társadalom, pedig e kór már kezelhető, meg lehet előzni. Hasonló helyzet alakult ki ma Magyarországon, csak éppen a lovak AIDS-ének nevezett betegség kapcsán. A beteg lovakat kötelező leölni, ahogy a vírushordozókat is. Mert ló-AIDS ellen nincs orvosság.

Ország-világO. Horváth György2015. 06. 05. péntek2015. 06. 05.

Kép: Kincsem park nemzetii lóversenypálya fogadás lovi galopp ügető fogadás szerencsejáték szenvedély sport 2012 10 07 Fotó: Kállai Márton

Sanyika, az állatorvosi ló
Kincsem park nemzetii lóversenypálya fogadás lovi galopp ügető fogadás szerencsejáték szenvedély sport 2012 10 07 Fotó: Kállai Márton

Nem járt Üllőn Sanyika, s nem találkozott olyan társaival sem, amelyeket ott kezeltek volna. Sanyika egy hegy lábánál él már legalább negyedik éve. A tanyáról se nagyon teszi ki a lábát, s ha igen, akkor se megy messzebbre 15-20 kilométernél. Sanyika nem érti, mi történt vele, pedig már több mint húsz évet élt, s ez nála már komoly kort jelent. Harmadik hete viszont szúnyoghálóval hermetikusan elzárt lakhelyén vesztegel. Lelkesen gondozzák, etetik, itatják, ahogy több mint negyven másik társát, azzal a különbséggel, hogy ők egészségesek. Amikor meglátogattuk május utolsó napjaiban, még nem dőlt el véglegesen Sanyika sorsa.

Sanyikáról nem tudtak az állatorvosok. Nem tartozott azon gyanús esetek közé, amelyeket a mai napig árgus szemek figyelnek. Sanyika egyedi eset.

Máshol az állat-egészségügyi szakemberek azt tanácsolták a Sanyikához hasonló vírushordozókkal kapcsolatosan, hogy elég egy villanypásztorral elkülöníteni társaiktól a megfigyelés alatt tartott egyedeket, a lényeg, hogy legalább egy méter távolság legyen a beteggyanús és az egészségesek között. Hogy kerüljék a testi kontaktust. Ami érthetetlen annak fényében, hogy a kórt vérszívó legyek viszik át a betegről az egészséges szervezetbe.

Sanyikánál más a helyzet: ott gondozói rögtön kiötlötték az általuk izolációs boksznak keresztelt szúnyoghálós módszert. Sanyikára nem szállhat légy, Sanyikát nem csípheti meg bögöly, más rovar. És nem szállhat tova egy másik patás élőlényre, hogy azt megsebezve átvigye a halálos vírust. Sanyika lovas tanyája mellett van még vagy hat-hét, s nagyjából száz hátas él ott. Aztán bő egy kilométerre is van néhány lótartó hely, de érdekes módon rájuk nem vonatkozik a hatóság által elrendelt állatforgalmi korlátozás. Pedig azt a gyanús lovaktól számítva három kilométeres körzetre kell kiterjeszteni.

Sanyika nem tipikus történet, de igazi állatorvosi ló. A fertőző kevésvérűség (FKV) vírusát ugyan kimutatta egy laborvizsgálat, de Sanyika e ténynek fittyet hányva, köszöni szépen, jól van. Rendesen eszik, iszik, széklete is rendben. Kedélyét csak a bezártság rontja, egyébként nem levert, nem vérszegény, nem vérzik. Tipikus példája azon fertőzött egyedeknek, amelyek csak hordozzák a kórokozót, de meg nem betegednek tőle. S talán ez még veszélyesebb egészséges társaira nézve, ugyanis így titokban terjesztheti vérszívók közbeiktatásával a gyilkos vírust.

Az említett vizsgálatot nem a hatóság rendelte el. Ugyanis Sanyikáról nem tudtak. A vizsgálatot gazdája, illetve a lónak szállást adó lovas tanya irányítói rendelték meg saját pénzen, amikor márciusban híre ment, hogy a nagy testű állatok gyógyítására hivatott elit helyen, az üllői Nagyállatklinikán kimúlt egy ló. S gondozói, gyógyítói későn vették észre, hogy a lovak számára gyógyíthatatlan betegségben szenved. Sőt, amikor kiderült, azután is hazaengedtek a beteg lóval egy istállóban tartózkodó állatokat – legalábbis ezt állítják a lovasok, míg a hatóság és a klinika vezetői szűkszavú, ritka nyilatkozataikban mindezt cáfolják.

Így vagy úgy, de most már több mint tucatnyi jószágot karanténoztak be, figyelnek meg országszerte. Hogy hol, az nagyjából két hónapig volt rejtély. Ugyanis csak május végén hozta nyilvánosságra a hatóság a pontos címeket. Addig lovasok ezrei rettegtek, nézték egymást bizalmatlanul. Vajon a szomszéd tanyán lehet a lovas társadalom által emlegetett, kiközösített jószág? Vajon van három kilométer közötte és az én karámom, istállóm között? Vajon mikor derül ki az én szeretett hátasomról, hogy beteg, s mikor kell – állami kártalanítás mellett – leölni, elpusztítani?

Egyre több rémhír terjedt el, amelyek többségükben az üllői állatorvosok és a magyar állat-egészségügyi hatóság hozzáértését kérdőjelezték meg, jogosan vagy jogtalanul. A hatóság végül nyilvánosságra hozott minden infót. Azt is, hogy most hány ló sorsa dőlhet el a második, a harmadik vérvizsgálat eredményétől. Mert már két ló, amelyekről bebizonyosodott, hogy tényleg betegek, illetve vírushordozók, elpusztult, illetve elpusztították.

Sanyika nem jár külföldre, így Romániába sem tette be mostanság a lábát, ahol bizony veszélyes a közegészségügyi helyzet, s amely köztudomásúan fertőző területnek számít. Mint ahogy manapság már Magyarország is. Az az ország, ahol 1965 és 2010 között a szigorú járványvédelmi intézkedéseknek köszönhetően nem jelentkezett a kór. Aztán 2012-ben megtört a jég, akkor nyolc, 2013-ban hat, majd 2014-ben hét esetet diagnosztizáltak. Érdekes módon ezekből az esetekből nem indult ki olyan mélységű felháborodás, pánikroham, mint a most tavasszal történtekből. Azokat a lovakat csendben elaltatták, gazdáikat kártalanították, a hatóság állítja, minden tőle elvárhatót megtett. Talán a mostani helyzet azért más, mert Üllőn történt, illetve onnan indult ki a betegség. Legalábbis egyes lovasok állítása szerint. Amit Sanyika esete bőven cáfol.

Sanyikánál nem tudni, honnan került bele a vírus. Mint mondtuk, Üllőn nem járt, korábban mentes volt, ugyanis háromévente a hobbilovaktól is vért kell venni, azt kötelező az FKVvírusra vizsgálni. Mindez nem kerül tízezer forintba. Sok állattartó azonban ezt sem teszi meg. Sem saját, sem mások lovai érdekében. És a hazánkban bőven megtalálható zuglovardák, zugkereskedők, lócsempészek, zugtenyészetek sem segítik a helyzet megelőzését. Lovak jönnek, lovak mennek, akár hamis lóútlevéllel is. Sokan mennek át túrázni lovaikkal más országokba, és nem is sejtik, mekkora veszélynek teszik ki hátasaikat például Romániában.

Pedig a ló-AIDS-nek is nevezett kór valóban gyilkos. S ahogy az embernél, nem mindenki lesz tőle beteg, nem mindenki hal bele. A párhuzam eddig tart. Mert nekünk már van a kezelésére gyógyszerünk – a lovaknak meg nincs. Az ő vírusuk vér útján terjed – a miénk egyéb testnedvekkel is.

Sanyika nem nagyon találkozott idegen, messziről jött lovakkal. Vagyis nem hurcolta gazdája versenyről versenyre. Más társaival ellentétben, amelyeket most nagyon féltenek gazdáik. Tízmilliós versenylovak érkeznek az országba vagy éppen mennek át a határon, hogy ugratáson, derbin, netán ügetésben méressék meg magukat. Százezres, milliós nyeremények, s akár többmilliós, több tízmillió értékű lovak élete vált az itthon kialakult helyzet miatt bizonytalanná.

Sanyika sorsa lapzártánk után dől el. Akkorra érkeznek meg a magyar és a német laborokban végzett megismételt vizsgálatok eredményei. Ezekből tudjuk meg, Sanyika meddig marad életben. Lehet, hogy mire e sorokat olvassák, Sanyika már nincs is közöttünk.