Tízmillió függő országa - Zacher Gáborral beszélgettünk

– Rögtön az elején tisztázzuk: mit is jelent pontosan a mostanában olyan sokat hallott dizájner drog kifejezés. Maga a dizájn szó nem tűnik olyan félelmetesnek.

– Pedig a kifejezés ármánykodót, ravaszt is jelent. Mint az így elnevezett drogok. Nagy variabilitású szerek ezek, vagyis a készítőik a kémiai szerkezeten változtatva új szereket hoznak létre – mi, orvosok pedig előbb-utóbb megismerjük ezek élettani hatásait. Nem feltétlen teljesen új szerek: lehetnek régebbi gyógyszerkísérletek eredményei. Olyanoké, amelyeket a mellékhatásaik miatt nem vezettek be. Ezeket a mellékhatásokat pedig a kábítószerpiac használja fel. Sokszor éppen a felfokozott hatások miatt. Míg korábban a szintetikus drogokat Hollandiából és Belgiumból hozták be futárok, most szorgosan dolgoznak rajtuk kínai és japán előállítók, vegyészek, gyógyszerészek, és sorra jelennek meg – mi pedig nem tudjuk tartani a tempót. Pár hetes, de akár nagyobb lemaradásban is lehetünk a dizájner drogokhoz képest.

– Mitől lehetnek olyan népszerűek?

– Számos okból. Olcsóbbak is, mások is. Pár száz forintért beszerezhetők, még kevesebbért előállíthatók. Ezenkívül praktikusak. Gondoljon bele: újabb és újabb szerek jelennek meg, amelyeket a szakma csak később ismer meg, tehát később kategorizálják őket mint kábítószert, ennél fogva tovább maradnak legálisak. Nyilván az eladónak és a használónak is könnyebb az élete, ha nem betiltott szerekkel kereskedik, nem illegális anyagot használ. Most a herbál a legnépszerűbb.

– Az interjú előtt rákerestem az interneten erre az anyagra. Tizedmásodpercek alatt féltucat honlapot találtam, ahonnan akár rendelhettem volna, mindössze pár száz forintért. Mit lehet tudni erről az anyagról?

– Bár a neve azt sejteti, semmi köze nincs a növényhez. Röviden: szintetikus marihuánaszármazék, annál sokkal erősebb hatással.

– Mit lehet ellene tenni? Büntetést kiszabni?

– Törvény szerint igen. Ha egy dílernél több ezer tablettát találnak, börtönbe csukják, kivonják egy időre a forgalomból. Mit tesz a vásárló? Keres mást. Ahogy említette, csak internet-hozzáférés kell, pár száz forint, és várhatja a futárt. Mert min múlik a piac? Eladón és vevőn. Ha most kazettás magnóval kereskednék, nem lennék sikeres. Bezzeg, ha okostelefont árulnék! A piac ahhoz igazodik, amire van igény. És amit sokan keresnek, annak mindig lesz piaca. Ha több dílert kapcsolnak le, maximum a bűnüldözési statisztikák javulnak. Semmi más nem változik.

– Törvény szerint akkor is jár a büntetés, ha az ember nem árul kábítószert, de például elszív egy marihuánás cigarettát.

– Igen, de kérdés, hogy mennyire van visszatartó ereje. Szerintem nem túlságosan. Nincsenek is tele a börtönök egyszeri füvesekkel.

– Több államban legalizálták vagy tervezik legalizálni a marihuánát. Segítene, ha itthon is így lenne?

– Visszakérdezek. Képzelje el, hogy bulizni megy. Sokáig áll a hely előtt, ahol szigorú biztonsági őrök engedik be a szórakozókat. De mire sorra kerülne, bezárják az ajtót: nincs tovább, nem lehet bemenni. Mit tenne?

– Valószínűleg megpróbálnék az őr lelkére beszélni.

– Ha pedig beengedik, ugyanezt kérhetné a sorban következő, mondván, miben különbözik öntől? Kicsit magasabb vagy alacsonyabb, ez nem sokat számít. Ilyen alapon mindenkit be kellene engedni, mert ki dönti el, hol a határ? Ugyanígy van ez a kábítószerrel is. Egyszerűbb, ha becsukjuk a kapukat, nem engedünk be senkit. Teljes mértékben a legalizálás ellen vagyok. Mert ha már a marihuánát beengedjük, meg kell tennünk ezt az attól kicsit eltérő hatású anyagokkal, és így tovább. A legalizálás nem megoldás.

– A drogstratégia igen?

– Segíthet. De a drogmentes Magyarország nemhogy 2020-ig, de 3020-ig sem valósul meg. Soha nem fog. Meg kell ismernünk, meg kell tanulnunk együtt élni a droggal. És jó döntéseket hozni. Egyénileg. Most nem arról beszélek, amikor valakinek az italába kábítószert csempésznek. Hanem arról, amikor a buliban odamegy önhöz egy jó barátja, és egy tablettát ajánl. Elfogadja?

– Nem.

– Miért nem?

– Mert nem fogadok el olyat, amiről nem tudom pontosan, micsoda.

– Látja, egyéni döntés kérdése az egész.

– És a nevelésé.

– Értékrendtől függ, és attól, milyen szociális mintát tesz magáévá gyerekkorában. Nem a kábítószert kell megelőzni. Az már itt van, nem tudunk vele mit csinálni. Helyes értékrendet kell kialakítani. Tudom, ez nem egyszerű, ehhez példát kell mutatni, beszélgetni kell a gyerekkel. És nem egyszerű nemet mondani sem. Ez nem társadalmi kérdés, mert a társadalmat nem érdekli, ki milyen döntést hoz. Minden a családon múlik. Attól függ, mit lát a gyerek otthon. Ha azt látja, hogy apa esténként megiszik egy üveg bort, ez normálissá válik a számára is. Sokszor hallom kifogásként: rossz társaságba keveredtem. Ez csak duma. Csak úgy lehet belekeveredni, ha elfogadjuk annak a csoportnak az értékrendjét, ha alkalmazkodunk hozzá.

– Ha a szakma sem tudja követni a dizájner drogokat, hogyan várható el egy laikus szülőtől, hogy képben legyen?

– Sehogy. Nemcsak a szülő nem tudja, hogy mit szed be a gyerek, de a fogyasztó, sőt a díler sem. Ezért is olyan veszélyes ez. Ilyen értelemben szoktam mondani, hogy a 2005 és 2007 közötti időszak volt a boldog békeidő: amikor körülbelül húszféle szer volt a piacon, mi pedig ismertük azokat. Tudtuk, milyen hatásuk van. Most sokszor fogalmunk sincs. Mire megtanulnánk, felbukkan egy újabb szer. Tavaly száznál is több újdonság jelent meg a piacon.

– A most elkészült nemzeti drogstratégia – ha a kábítószermentes Magyarországot nem is hozhatja el – hatásos lehet?

– Jobbnak tartom, mint az előzőket, nagyobb hangsúlyt fektet a családok felelősségére. Fontos, hogy fiatalon kialakuljon az értékrend, miszerint nem ciki nemet mondani a kábítószerre. Most már csak indítani kellene a programot.

– Sokszor mondják, a körülmények, a szegénység, az unalom hatására nyúl az olcsó szerekhez a fiatal.

– Valóban, létezik Magyarországon a szegénységi droghasználat. A nyolc általánost végzett, havonta 50 ezer forintnál kevesebbet keresők körében tényleg népszerű az olcsó, beláthatatlan élettani hatásokkal bíró dizájner drog. De nehogy azt higgye, hogy a magasabban képzettek, jobban keresők nem nyúlnak drogokhoz. Dehogynem! Maximum drágább anyagot vesznek, és azzal engedik ki a gőzt egy fárasztó munkahét után.

– Ha már szóba került az olcsóság: előfordulhat, hogy „hála” a pár száz forintért beszerezhető dizájner drogoknak, eltűnik az alkohol?

– Nem valószínű. Sőt, véleményem szerint az alkoholbetegek száma tovább emelkedik.

– Korábban, egy másik nyilatkozatában említette, mindig a kábítószerről beszélünk, pedig ezer más függőségünk van.

– Persze. A tízmillió függő országa vagyunk. Függünk nemcsak a kábítószertől, az alkoholtól, a nikotintól, de az internettől, a vásárlástól is. Pánikba esünk, ha lemerül a telefonunk, ha nincs térerő, ha nincs wifi. Tudja, hány alkoholbeteg él Magyarországon? 800 ezer. Körülbelül 60 ezren függenek az altatóktól, nyugtatóktól, 80 ezerre taksálják a szerencsejátékfüggőket. Ehhez képest, mit gondol, hány drogfüggő van? Összesen 20 ezer.

– Mégis könnyebben szemet hunyunk a többi függőség felett, az életünk részei.

– A mai huszonévesek már nem lepődnek meg, ha mellettük a buliban elszívnak egy füves cigit. A középkorúak, idősebbek pedig ördögtől valónak tartják a marihuánát is. Nem azt mondom, hogy ez jó, félreértés ne essék. De az tény, hogy nem tudnak a drogokkal mit kezdeni, mert nem is ismerik őket. Ha ma egy fiatal fűhöz akar jutni, tudja, hol keresse. Amikor én voltam fiatal, nem jutottunk hozzá. Nem volt mire nemet mondanunk, mert igent sem mondhattunk. Helyette ittak a fiatalok. Nem többet, nem kevesebbet, mint ma. A korkülönbség mentén az ország kettészakadt. Ma az én korosztályomnak a drogos a lecsúszott, leépült, félmeztelenül késsel hadonászó fiatalembert jelenti. Hasonlóképpen az okostelefonhoz vagy a számítógéphez: míg a gyerekeink beleszületnek ebbe a digitális korba, nekünk komoly munkára van szükségünk, hogy megismerjük azokat és együtt éljünk velük.