Drága, de összehoz - Eltekintve az út szélén hagyott millióktól...

Valóban kérdés volt, hogy szeretnénk-e olimpiát rendezni 2024-ben?! Orbán Viktor már tavaly rámondta az áment, tehát minden további kérdezősködés fölösleges. Azóta megismerhettük a PricewaterhouseCoopers könyvvizsgáló cég megvalósíthatósági tanulmányának rövidített változatát, amely – az olimpiát pártolók szerint – minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy meg kell próbálnunk. 

Az ellenzők szerint viszont a tanulmányból az derül ki, hogy az minden esetben a legoptimálisabb körülményekkel számol (például a következő tíz év mindegyikében 2,9 százalékos GDP-növekedéssel). 

A fővárosi közgyűlés korábban támogatásáról biztosította az Országgyűlést olimpiaügyben. A parlament pedig hétfőn úgy döntött, hogy Budapest pályázik a rendezés jogáért.  

Kíváncsiak voltunk a budapesti olimpia legelszántabb támogatójának és ellenzőjének véleményére. Csapjanak össze az érvek! A kék sarokban a 2024-es (vagy ’28-as, esetleg ’32-es) budapesti olimpia támogatója: Szalay-Berzeviczy Attila közgazdász, volt tőzsdeelnök, a Raiffeisen Bank főtanácsadója, a Budapesti Olimpiáért Mozgalom (BOM) alapítója. A vörös sarokban Pogátsa Zoltán, a nemzetközi politikai gazdaságtan szakértője, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense és a Magyar Tudományos Akadémia kutatója. 

Ha már ötkarikás játékok, legyen öt kérdés. Íme!  


1. KELL-E NEKÜNK EGYÁLTALÁN?      

Szalay-Berzeviczy Attila közgazdász, volt tőzsdeelnök, a Raiffeisen Bank főtanácsadója, a Budapesti Olimpiáért Mozgalom (BOM) alapítója (SZ-B. A.): Ha megvan hozzá a megfelelő támogatottság, tegyük le a névjegyünket ! A kormány eltökélt a sport támogatása iránt. Stadionokat, sportcsarnokokat épít, rengeteg pénzt fektet a sportba. Ha már megcsinálták a stadionokat és sportcsarnokokat, tekintsünk az olimpiára úgy, mint ezek „utóhasznosítására”. Új sportstratégiára is szükségünk van. Meg kell honosítanunk olyan sportágakat, amelyek jelen pillanatban nincsenek benne a köztudatban. Calgary például az 1988-as téli játékokra épített gyorskorcsolyacsarnokot, pedig az országban szinte ismeretlen volt ez a sportág. Ma a világ élvonalában vannak. 

Pogátsa Zoltán, a nemzetközi politikai gazdaságtan szakértője, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense és a Magyar Tudományos Akadémia kutatója (P. Z.): Én nemhogy olimpiaellenes nem vagyok, de kifejezetten kedvelem a sportot. Imádnék kimenni egy jó kosár- vagy vízilabdadöntőre, csak nem engedhetjük meg magunknak. Egy olyan ország készül olimpiát rendezni, amely a legkevesebbet mozgók és a legegészségtelenebbek között van az Európai Unióban. Míg Nyugat-Európa városaiban minden kerületben és faluban van ingyenes, nyitott sportpálya, addig Magyarországon a tinédzserek sportolásának legtipikusabb esete, hogy a kerítésen bemásznak a suli focipályájára.  


2. MOST VAGY SOHA?

SZ-B. A.: A magyar gazdaság makroszinten nagyságrendekkel javult az elmúlt években. Pontosan tudjuk, hogy a következő EU-s ciklus alatt mekkora támogatás hívható le, ami ezermilliárdokkal több, mint korábban. Jelentkezzünk azelőtt, hogy a régió többi fővárosa (Prága, Varsó) is megteszi! Az hibás elképzelés, hogy csak akkor kezdjünk majd hozzá, amikor már készen állunk. Párizs negyedszer pályázik.

P. Z.: Az utóbbi években rengeteg város leszavazta a pályázást. Egy ilyen pályázatnak csak akkor lenne realitása, amikor a magyar állam nem 3,7 százalékot költ oktatásra, hanem 6-ot, kutatásfejlesztésre 3-at és nem 1-et, ha a kórházaink nem omlanak össze, ha a vasúthálózatunk nincs 2000 milliárdos hiányban. 


3. EGYSÉGBE FORRASZT?  

SZ-B. A.: Nem tudok még egy olyan dolgot, ami egy országot így egybeforraszt, mint az olimpia. Londonban iszonyatos ellenszélben valósították meg a játékokat, a záróünnepség után mégis mindenki úgy „emlékezett”, hogy ő a kezdetektől támogatta az ötletet. Az olimpia rendezése egy kommunikációs hadjárat, amelynek a végére el kell jutnunk odáig, hogy minden politikai és társadalmi erő beálljon a rendezés mögé. 

P. Z.: Az olimpia valóban összehozza az embereket. De elsősorban azokat a közép- és felsőosztálybeli embereket, akiknek egyébként sincsenek megélhetési problémáik. A négymillió létminimum alatt élő számára nem hiszem, hogy az olimpia lenne a kohéziós erő. 



4. OLIMPIA = KORRUPCIÓ?  

SZ-B. A.: A korrupció nem „olimpiai” probléma. Egy ország politikai elitje se nem korruptabb, se nem becsületesebb, mint maga a társadalom. A NOB és a szponzorok minden elköltött fillért meg fognak vizsgálni. Ha balhé lenne, az elriasztaná a szponzorokat, mi meg itt maradnánk a szégyenben. 

P. Z.: Hogy egy civil szervezet mibe szólhat bele és mibe nem, az a rendező ország politikai és gazdasági környezetétől is függ. Vancouverben például a szervezők az olimpiai fejlesztésekről folytatott egyeztetésekbe csak azokat a civil szervezeteket engedték be, amelyek szerződésben vállalták, hogy nyilvánosan nem kritizálják a játékokat, a szponzorokat és a szervezőket. És ha ez egy civilizáltabb államban lehetséges, vajon mire számíthatnak azok az országok, ahol hozzánk hasonlóan gyenge a civil társadalom?  

 
5. HOZ VAGY VISZ?  

SZ-B. A.: A veszteséges olimpia egy mítosz. A PwC tanulmánya 774 milliárd forintos kiadással számol. Ez a szervezőbizottság kiadása, amely a nyitóünnepségtől a záróig mindent magában foglal, ami közvetlenül az olimpia rendezéséhez kapcsolódik. A kiadások nagy része a tanulmány szerint – 1451 milliárd forint – a főváros és az állam kezében van. Ide minden olyan beletartozik, amit akkor is meg kellene csinálnunk 2024- ig, ha nem rendeznénk olimpiát. Ez főleg infrastrukturális beruházásokat jelent: utakat, szállodákat, közlekedést, kommunikációt stb. Ehhez felhasználhatunk uniós pénzeket, nem is keveset. Ezzel szemben áll a tervezett bevétel. Ennek fele a NOB-tól jön (kb. 1,5 milliárd dollár – 420 milliárd Ft): jegyeladásból, marketingtevékenységből, szponzoroktól. Itt valóban lehet nyereséget vagy veszteséget realizálni. Az olimpiától függetlenül megvalósuló beruházások azonban mindenképpen a nyereség oldalon jelentkeznek. Ami a költségvetést érinti: éves szinten 100 milliárd forint kiadásról beszélünk, ami a magyar GDP 1 százaléka. Világossá kell tennünk, hogy az olimpia nem oldhat meg minden olyan problémát, amit nélküle évtizedekig képtelenek voltunk megoldani, de katalizátorként működik. 

P. Z.: Ha a teljes gazdaságot nézzük, valóban lehet nyereséges az olimpia, de a nyereség általában nagyvállalatok zsebében landol. A közszféra mindig negatívan jött ki belőle. Meg lehet nézni Athénban a fűvel benőtt egykori olimpiai létesítményeket, amelyek 7 százalékos GDP-arányos hiányt okoztak az országnak, és ma vándorcigány családok laknak bennük. A magyar autópálya-rendszer nagyjából rendben van, azt már nem kell fejleszteni. A magyar gazdaság azért van bajban, mert a lemaradt régiókban élők versenyképtelenek, a létminimum alatt élő négymillió ember nagy része foglalkoztathatatlan. Lássuk először az egészségügyi, az oktatási rendszer, a MÁV rendbehozatalának tervét. Csak ezután lehet összevetni, hogy ezek koherensek-e az olimpia rendezésével. A hivatalos olimpiai retorika szerint a játékok üzleti alapokra helyezése lehetővé tette, hogy a rendezés költségeiből a vállalati szektor egyre nagyobb mértékben vegye ki a részét, megkönnyítve mind a pályázást, mind a lebonyolítást. Az igazság azonban az, hogy a rendezés költségeinek többségét (jellemzően több mint 80 százalékát, a 2012-es londoni olimpia esetében 90-et) a rendező városok továbbra is közpénzből, esetenként hitelekből teremtik elő. Ami a vidék bevonását illeti. Én nem hiszem, hogy Nyíregyházán vagy a Dráva mentén akarnánk olimpiát rendezni. Az általam ismert előkészítő anyag szerint ezt az olimpiát Budapesten akarják megrendezni, nem ezekben a régiókban. És ha még így volna is, szerintem nem sportcsarnokokat kell vinni ezekbe a régiókba, hanem vasutat és iskolákat.