Hosszabbításra játszik a világ! Atomalku

Bő egy hónappal ezelőtt, június 6-án ültek tárgyalóasztalhoz Irán, illetve a P5+1 csoport – azaz Kína, Franciaország, az Egyesült Királyság, az USA plusz Németország – képviselői. A tárgyalások tétje: az Irán által folytatott atomkutatás és hasadóanyag-gyártás visszafogása, cserébe az ország nemzetközi kereskedelmi elszigetelésének lazításáért. Ebben az összetételben a felek 2006 óta egyezkednek.

E legutóbbi tárgyalási forduló zárónapja június 30. lett volna, ám a diplomatáknak nem sikerült megállapodniuk. Az 5+1-ek szigorú ellenőrzési jogot szeretnének Teherán atomprogramja fölött, mert meggyőződésük, hogy Irán nemcsak békés célokra használná a maghasadást. Utóbbi viszont váltig hajtogatja, hogy urándúsítói csak és kizárólag civil célokat szolgálnak, atomfegyvert nem kíván építeni. Ezért meghosszabbították a tárgyalásokat július 7-ig, keddig – történetesen lapzártánk napjáig. Ugyaneddig meghosszabbodik az Irán elleni bizonyos szankciók felfüggesztése – még januárban lazítottak a nagyhatalmak az embargón.

A hosszabbítás hátterében van egy kevésbé nyilvánvaló elem is. Éspedig az, hogy az Iszlám Állam elleni küzdelem képes volt szövetségbe rántani olyan megrögzött ellenfeleket, mint Amerika és Irán. Amerikának szinte mindent megér az iráni segítség, amelyet az iraki kurdoknak és a síita milíciáknak nyújt: elit kiképzés, fegyverek, légi támogatás.

Szinte mindent – annyit azonban nem, hogy hozzájáruljon egy olyan nukleáris hatalom kialakulásához, amely később, az IÁ közvetlen fenyegetésének felszámolása után bármikor ellene fordulhat, sőt valószínűleg ellene is fordul.