Méghogy a brit tudósok! Elbújhatnak a japánok mögött

Meglehet, visszavonom azt a mindannyiunkban gyakorta vihogást keltő előítéletet, amit a brit tudósok újabbnál újabb eredményei hallatán érzünk. Ezek gyakorta szerepelnek vicclapokban is, holott a csacskaságok komoly kutatások végén kerülnek a szájtátva bámuló világ elé. (Ilyesmi volt például az emberi orrméret és a hajszín összefüggéseinek vizsgálata.)

Ország-világSzücs Gábor2015. 07. 10. péntek2015. 07. 10.
Méghogy a brit tudósok! Elbújhatnak a japánok mögött

A meghátrálás oka nem az angolok miatt történik, hanem mert kiderült: azért a japán okoskák sem piskóták! Ugyanis hosszas és bonyolult kísérletek során igazolva látták, mi több: be is bizonyították, hogy a kutyák utálják a gazdájukhoz undok embereket. Na, ehhez mit szólnak? Most már csak annak a bizonyítását várhatjuk, hogy a kutyák viszont szeretik a gazdájukkal kedvesen bánó embereket, hogy ne mondjam, barátokat, rokonokat…

Felfedezésük eredménye: a kutyák képesek a társadalmi együttműködésre, amely képesség az emberen kívül csak nagyon kevés állatfajban – így például néhány főemlősben – van meg. Hát, mit mondjak, ezt is tudtuk, nem utolsóssorban a világhírű magyar etológusoktól, s nem kevésbé világhírű vezetőjüktől, Csányi Vilmos professzortól, aki erről így ír: „Az ember és a kutya jó százezer éve él és fejlődik együtt. A rendkívül hosszú idő során – egyedüliként az állatvilágban – a kutya képessé vált zökkenőmentesen beilleszkedni az emberi csoportok életébe. Mégpedig azért, mert elsajátította a szociális megértést; úgy is mondhatjuk, hogy az emberrel együtt élve, a kutya érti az Életet, amelyben az emberrel együtt létezik.”

Nem untatnám a kedves olvasót a hosszadalmas japán kísérlet ismertetésével, mindenesetre Fudzsita Kazuo, a Kiotói Egyetem professzora büszkén jelentette: „Első ízben mutattuk ki, hogy a kutyák szociálisan és emocionálisan értékelik az embereket”. Hát, kedves Fudzsita Kazuo, olvasgasson egy kicsivel több Csányit…

Idevágó remek elmélet – amit egyébként Agatha Christie, a krimi koronázatlan királynője „talált fel” – hasonló következtetésre jutott. E szerint a kutyák azért acsarkodnak a postásra, mert van logikájuk, a maguk szempontjai szerint vonják le következtetéseiket. Hamar megtanulják, hogy van, akinek szabad belépnie a házba, s van, akinek nem. És ki az a személy, aki leggyakrabban akar belépni, néhanapján kétszer-háromszor is, de soha nem engedik be? A postás. Kutyaszempontból tehát nyilvánvaló, hogy nemkívánatos személy, akinek az ajtón kívül a helye, erre mégis, minduntalan visszatér. Mi tehát a derék kutya kötelessége? Segít elkergetni a nem kívánt látogatót, sőt lehetőleg igyekszik meg is harapni.

Azt hiszem, van annyira jó ez a teória is, mint a japánoké, csak lássuk be, sokkal szórakoztatóbb…

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek