Mi vagyunk a só

Harmincéves koráig a Nemzetközi Kávészervezetnél dolgozott, ám ekkor – bár a Világbank jól jövedelmező állást ajánlott neki – otthagyta a közgazdászpályát, és szabadúszó fotósként folytatta. A '90-es évek közepén feleségével, Lélia Wanick Salgadóval Amazonas Images néven saját fotóügynökséget alapítottak, hogy munkásságát ismertebbé tehessék.

A Föld sója címmel a játék- és dokumentumfilm-rendezőként egyaránt remek német Wim Wenders és Juliano Ribeiro Salgado, a fotóművész szintén filmes elsőszülött fia különös, megrázóan szép portré-dokumentumfilmet készített Sebastiao Salgadóról. Időrendben haladnak előre, követve az apa éveken át tartó nagy munkáit, kalandokban, megpróbáltatásokban bővelkedő útjait.

Ott vagyunk a 30-40 évvel ezelőtti, lassan, lomhán mozduló Latin-Amerikában, majd a '80-as évek közepén Afrika szárazság és háború sújtotta régióiban: Etiópiában, Maliban, Csádban, Szudánban, Eritreában. Ezután a fejlődő országok munkásairól készített riportok képeit látjuk, ezekből az időkből való Salgado leghíresebb sorozata, amely egy brazil aranybánya ókori rabszolgaságot tükröző körülményeit rögzíti.

A ruandai népirtás borzalmai aztán a művészt testileg-lelkileg annyira megviselik, hogy visszavonul idősödő szüleinek birtokára, átvéve annak irányítását. Felesége kezdeményezésére sivataggá vált szülőföldjén két és fél millió facsemete elültetésével újraélesztik az őserdőt. Tíz év után pedig, visszanyerve lelkierejét, újabb nagy fotós sorozatba kezd, s a Genezis képeinek témája a halál helyett immár az élet, az újjászületés.

A Föld sója – címe a bibliai mondatra utal: „Ti vagytok a föld sója...” – kivételes szépségű alkotás egy rendkívül érzékeny művészről és képeiről. Életre szóló élmény.