Miért éppen Szent István és miért pont augusztus 20-a? Állam és hatalma

Legyünk gyorsan túl a fogalmi meghatározáson: mi is az állam? Az általános megfogalmazás szerint: bizonyos földrajzi terület felett legfőbb hatalommal rendelkező politikai szerveződés. Lehet persze ettől eltérő elképzelés is, közelíthetünk például a szociológia tudománya felől, mely szerint az állam az a szervezet, amely a fizikai erőt kizárólagosan és jogszerűen használhatja bizonyos terület felett. Az erőbe pedig ugyanúgy beletartozik a rendfenntartás, mint az igazságszolgáltatás, a hivatali hatalom.

Mi azonban most maradjunk csak a hagyományos meghatározásnál, ami szerint tehát az államnak három fő ismérve van: a terület, a hatalom és a szerveződés. Ezt birtokolta Szent István és ezzel alapított államot.

Igen ám, de ha jól belegondolunk, mindhárommal rendelkezett már az apja, Géza fejedelem is. Ő volt a Kárpát-medence legfőbb ura, aki ráadásul a közigazgatást is a kezében tartotta. Mondhatjuk erre, hogy igen, de még nem teljes mértékben. Ez is igaz, de teljes mértékben István sem, hiszen az ország területe a halálát követően is növekedett, a hatalma neki sem volt teljes – a lappangó pogány erők lázadtak az utódai ellen –, s az állami és egyházi szerveződésen szintén volt még mit csiszolni.

Talán a megkoronázása által lett államalapító? Ez is jelentős mérföldkő e tekintetben – ám mégiscsak jelkép. Hatalmi jelképekkel pedig Géza fejedelem is rendelkezett. Talán az tette Istvánt államalapítóvá, hogy az uralkodását követő három év elteltével már nem fejedelemnek, hanem királynak nevezték? Ha az állam ismérve az volna, hogy élén király áll – és nem fejedelem –, akkor az államok többsége nem nevezhetné magát államnak, hiszen nincs királya. S ne feledjük, István koronázását 1000 karácsonyára vagy 1001 első napjára teszik a történetírók – az államalapítást mégsem akkor ünnepeljük. Augusztus 20-a 1083, vagyis a szentté avatása óta különösen jelentős, ám ünneplésének intenzitása – és tartalma – történelmünk során folyamatosan változott.

Rendkívüli jelentőségű az is, hogy a koronát a pápa, az akkori világ egyik legfőbb ura küldte, hiszen ez István uralmának elismerését jelentette – ám sem a német császár, sem Bizánc, sem Róma nem vonta kétségbe Géza uralmát sem. Kétségtelen, hogy a magyar állam születése, megszilárdítása érdekében Szent István tett a legtöbbet – ám mégsem kizárólagosan az ő műve, hanem apjáé, Gézáé is, s nem fejeződött be a halálával sem. Az államalapítás többemberes, elnyúló esemény, ám mivel folyamatosan nem ünnepelhetjük, ki kellett választani egy napot, amihez köthetjük. Kétségtelen, hogy ehhez augusztus 20-nál nem lehetne jobbat találni.

De miért is születnek egyáltalán államok? Előzménye kétségtelenül a földművelés kialakulása. Ezáltal nagyságrenddel több kalória állítható elő, mint a természet ajándékainak gyűjtögetésével. A jobban tápláltság pedig a népesség növekedését eredményezi. A hatékonyság emelkedésének ráadásaként már nem kell mindenkinek betevő falatok fellelésével múlatnia az idejét – legalábbis minden idejét –, ezért jut az eszközök előállítására, a tudományokra, a spiritualitásra, a közösség megvédésére és új területek szerzésére, no meg az irányításra.

A föld művelése helyhez kötött, általa kialakul a felesleg, amit raktározni kell. Innen már csak egy lépés az egyenlőtlenség, a társadalom tagozódása, az uralkodói réteg kiválasztódása, a szabályok kőbe vésése. S mivel mindez költséges mulatság, bevételre – adóra – is szert kell tennie a formálódó szerveződéseknek – az államoknak. Az első időkben persze csak a letelepült közösség határa feletti uralomról – vagyis a falvak lakóinak hatalmáról, majd városállamokról – beszélhetünk. A ma is létező államok közül a legrégebbiek – Egyiptom, Etiópia, Irán (Perzsia), Kína – körülbelül ötezer évesek.

Bolygónk szárazföldjeinek szinte teljes területét államok tartják fennhatóságuk alatt, kivéve az Antarktiszt és néhány egyéb kisebb részt. Ezek közé tartozik a déli határunktól alig húsz kilométerre fekvő aprócska terület a Duna árterében. A Szerbia és Horvátország összecsapását lezáró békében, a két ország határának megrajzolásakor e hét négyzetkilométeres területre senki sem tartott igényt. Nem úgy a cseh Vit Jedlicka, aki az idén Liberland néven államot alapított a területen. Mottója: élni és élni hagyni. Hivatalos nyelve a cseh és az angol, s van zászlaja, valamint címere is. Az alkotmányon még dolgozik, ám azt már most előre jelezte, hogy a polgárait igen nagy szabadsággal örvendezteti meg. Állampolgárságot szinte bárki igényelhet, kivéve azokat, akik korábban valamelyik önkényuralmi rendszerben vállaltak szerepet. Állítólag már több ezren jelezték, szívesen csatlakoznának az egyelőre lakatlan sziget lakóinak közösségéhez. Jedlickának az államalapítással sikerült a figyelmet magára irányítania. Egymás után tartja a sajtótájékoztatókat, s mivel az állam első elnökeként adót nem vetett ki, a fenntartásához – mármint természetesen Liberlandéhoz – adományokat köszönettel elfogad…