Vásárláskor messze kerüljük el a piacokon kosárból árusító szaporítókat

Abban például tökéletesen egyetértünk, hogy jelentős hiba, ha nem az életstílusunknak megfelelő kutyát választunk. Semmiképpen ne annak alapján vegyünk kutyát, hogy milyen jó benyomást tett ránk vagy milyen aranyosan nézett, amikor találkoztunk; minden bizonnyal lesz majd olyan aranyos, jó benyomást keltő kutya is, aki ráadásul passzol a családunk igényeihez. Ellenkező esetben könnyen belekényszerítjük az új jövevényt és magunkat is egy sok gondot okozó kapcsolatba.

A világon létező mintegy 400 kutyafajtából viszonylag könnyen kiválaszthatjuk a nekünk valót, hiszen minden igényre találhatunk megfelelő típust. Kicsit akarsz, aki hosszú szőrű, vidám és játékos? Van ilyen. Vagy nagyot, aki rövid szőrű, de nyugodt? Mert az is van. Őrzőt, terelőt, gyorslábút, vizet szeretőt? Találsz. Valamilyen feladatra keresünk kutyust vagy csak egyszerűen egy négylábú barátra vágyunk – tessék választani. Mi, magyarok pontosan kilenc fajtával járultunk hozzá ehhez a négyszázhoz. Ezek: a magyar vizsla (amely lehet rövid szőrű és drótszőrű), az erdélyi kopó, a magyar agár, a kuvasz, a komondor, majd a puli, a pumi és a mudi; a „helyi erők” ugyan honosak, de nem biztos, hogy mindannyiunk otthonában is honosak lesznek…

Az is jó tanács, hogy vásárláskor messze kerüljük el a piacokon kosárból kutyát árusító szaporítókat, nemcsak azért, mert könnyen kaphatsz zsákbamacskát – esetünkben: zsákbakutyát –, akiről fogalmad sincs, hogy mit hoz magával a génjeiben, hanem azért is, hogy így is harcoljunk a lelkiismeretlen szaporítók tevékenysége ellen. A szaporítót nem érdekli, hogy ki akarja elvinni a kutyáját, míg egy tenyésztő meg akar majd ismerni, s ő lesz a vásárlás előtt az utolsó, aki eldönti, hogy az adott fajta megfelel-e az új gazdi családi körülményeinek. Tudnunk kell: a 400 féle kutyafajta más és más genetikai örökséggel rendelkezik, hiszen (ki)tenyésztésük során más és más volt a feladat. Tehát például egy kisgyerek mellé tökéletes társ egy retriever – az egyetlen, amitől félni kell, hogy pofán nyalja és felborítja a csöppséget –, míg ugyanerre a feladatra egy pitbull nem feltétlen alkalmas. Illetve lehet abból is gyerekfelvigyázót nevelni, és a retrievert is el lehet vadítani, de ehhez rengeteg idő és gyakorlás szükséges.

A jó tanácsok a jövő héten folytatódnak.