Világítótorony kultúránk tengerén

Elég végigsétálni a napfényes mezővárosban, és szinte minden fontos szegletében felfedezhetjük azokat a sajátos stílusban felépített vagy megújított házakat, közintézményeket, amelyek Kecskemét országos hírű építésze, Farkas Gábor nevéhez fűződnek. Arról árulkodnak, hogy alkotójuk tiszteli és átmenti a múlt értékeit, a népi építészet jellegzetességeit, használhatóságát.

Számos buktatón, megaláztatáson, kudarcon át vezetett az útja a sikeres építészeti tevékenységig. Bevallása szerint sokáig nyomasztották a beszédhibája okozta lelki sérülések. Négy-öt éves lehetett, amikor kiskunfélegyházi otthonuk magasföldszintjének lépcsőjén hancúrozás közben megbotlott, és másfél-két métert zuhant a mélybe. Nem tudott megszólalni, azután pedig erőteljes dadogás tört rá. Később valamelyest javult az állapota, családi körben csak néha, idegenek előtt viszont drámaian botladozott a nyelve. Csúfolták az iskolában, kiközösítették. A szegedi építőipari technikumban is állandó feszültségben élt, nem csoda, hogy gyomorfekélyt kapott. Aztán a magyar szóbeli érettségin csoda történt! Szólította a tanár, kérdezte, miről fog beszélni. József Attila és a magánélet lírája – válaszolta hibátlan hangsúlyozással és egybefüggően. Ettől a perctől kezdve soha többé nem jött elő a dadogása.

– Hogy miért akartam építész lenni? – kérdez vissza Farkas Gábor. – Tizenkét éves lehettem, amikor a nagybátyám a műszaki egyetem építészmérnöki karára járt. Nyáron hazahozta a rajzait meg az eszközeit. Ámulva néztem a csillogó körzőkészletét és a rajzait. Nagy hatással voltak rám, eldőlt a sorsom.

Kitartás, állhatatosság, szorgalom és bizonyítani akarás – ezen kulcsszavak mentén teltek az egyetemi évek. A friss diplomás fiatalember visszatért lakóhelyére, Kecskemétre, mivel az előzőleg megkötött ösztöndíjával évekre elkötelezte magát a Bács-Kiskun Megyei Építőipari Vállalatnál. Hamar kiderült, hogy kivitelezőként nincs a helyén, többfrontos csatát kellett vívnia, hogy átkerülhessen a Bács-Kiskun Megyei Tervező Vállalathoz, ahol végre majd építészként bizonyíthat. Hamar jött is a siker! A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága épületének tervezéséért harmincöt évesen Ybl-díjat kapott. Azt az elismerést, amelyet addig életműért adtak. Persze nem mindenki örült ennek, akadtak fanyalgók is. Farkas Gábor számára két tanulság fogalmazódott meg: az organikus, valamint a népi építészet hagyományaira támaszkodva jó úton jár, illetve a sikerek gyarapodásával az ellenségek száma is hatványozottan növekszik, aminek elviseléséhez nagy erő szükséges.

Kevés építész mondhatja el, hogy egy feladattal harmincnyolc évig foglalkozhat. A kecskeméti főtér átalakítása 1977-ben vette kezdetét, akkor még a belvárosi forgalom kivezetése, a fórum jelleg megvalósítása volt a fő feladat, majd a későbbiekben a kapcsolódó térbeszögellések rendezése és a díszburkolat cseréje következett. Ez utóbbinak a szürke színe óriási vitát váltott ki, sokan nem tudták elfogadni a szecessziós műemléki környezetben ezt az egyhangúságot. Az idő azonban az építészt igazolta. A főtérfelújítás harmadik üteme jelenleg is tart, eddig kimaradt részterületek szépülnek meg.

– Az alaptalan, bántó kritikák miatt sosem változtattam meg az elképzeléseimet, nem adtam fel az elveimet – mondja Farkas Gábor. – Tudvalévő, hogy nehezen viselem a kritikát, de a jogos és építő szándékú bírálatokat mindig elfogadom. A kecskeméti térfüzér egy és oszthatatlan. Szakmailag is szegényebb lennék, ha ez a feladat kimaradt volna a megbízásaim sorából.

Akad viszont olyan is, amit legszívesebben végleg elfeledne. A város szívében álló egykori gazdasági malom helyére modern bevásárlóközpontot kellett terveznie. Hosszú lenne a teljes történetet felidézni, most elég csak annyit megemlíteni, hogy már az előkészületek során elmérgesedett a helyzet, képtelenek voltak a vitás kérdéseket tisztázni. Az építész szakított a beruházókkal, akik bírósághoz fordultak. A pert elvesztették. De az igazságtalan meghurcoltatás nem múlt el nyomtalanul, a stressz nem tett jót az alkotó egészségének. Ettől függetlenül hősiesen állta a sarat, addigra már több gyomorvérzésen és műtéten – köztük egy veleszületett agyi érgomolyag eltávolításán – volt túl.

Mindent egybevetve gazdag pálya áll a háta mögött. Azt is bebizonyította: van élet az építészeten túl. Figyelemre méltó grafikákat alkotott, tanított többek közt a Pécsi Tudományegyetemen, megszerezte a DLA-fokozatot (szabad művészetek doktora), habilitált doktor, címzetes egyetemi tanár. Számos önálló tárlata után tavaly ősszel rendezte meg a majd’ fél évszázados munkásságát bemutató életmű-kiállítását Kecskeméten. Érdekes módon lakóhelyén soha nem lett főépítész, ellenben Cegléden és Dabason mindmáig számítanak ebbéli munkájára. Nagykőrösön a történelmi főtér rekonstrukciójának tervezéséért már díszpolgárnak is megválasztották. Tavaly, hetvenedik születésnapja apropóján megkapta a Főépítészi Életműdíjat. Örömvonalak címmel hamarosan könyv jelenik meg róla.

Ha röviden kellene jellemezni, egyik építész kollégája, Kulcsár Attila hasonlatát kölcsönöznénk: „Ő leginkább egy világítótorony, aki a magyar Alföld közepén áll, Kecskemét partjainál. Aki a magyar néplélek, kultúránk tengerén utazik, annak fontos tájékozódási pont, kikötő, irány.”