Kegyencből teher lett - Mai botrányokra emlékeztet az Onódy-sztori!

Az 1960-as évek első felében két nagy gazdasági-politikai bűnüggyel kellett szembenéznie a kádári vezetésnek: az 1961-es Török- és az 1964 végén kezdődő Onódy-üggyel. A korabeli sajtó a „nagy” jelzőt nyilván politikai megfontolásból aggatta az utóbbira, hiszen, ha például a 400 ezer forint kárértéket elosztjuk a tizenkét letartóztatottal, egy már akkoriban is nevetségesen alacsony összeget kapunk. Ahogy egy akkori cinikus megjegyezte: 400 ezret egy tisztességes téeszfőkönyvelő egyedül is ellop. Viszont mindkét eset politikai szálai a Központi Bizottság, sőt a Politikai Bizottság egyes tagjaihoz is elvezettek. (Ifjabb olvasók kedvéért: e két bizottság, különösen a Politikai Bizottság irányította megkérdőjelezhetetlen akarattal az országot. És a Politikai Bizottságot pedig Kádár János, ugyancsak megkérdőjelezhetetlen akarattal…)

Mindkét esemény időben egybeesett egy-egy, a városi suttogás szerinti Kádár ellen irányuló szélsőbaloldali mozgolódással. Azt sem árt tudni, hogy akkoriban a magyar történelmet nemcsak Magyarországon, hanem a Szovjetunióban is írták.

Ekkor bukott le Török István, a Vasasszakszervezet főtitkára, a SZOT Budapesti Tanácsának vezető titkára, a KB tagja, akinek KB-tagságát korábban maga Kádár támogatta, mondván, hogy Török elvtárs igen jó elvtárs. Hát, Török elvtárs tényleg nagyon jó elvtárs – volt. Egyszerű vasesztergályosból küzdötte fel magát a csúcsokra, ahol igen nagyon megtetszett neki a föntről sugárzó melengető fény, a hatalom, amelynek lehetőségeit igyekezett alaposan ki is használni. Ahogy, vélhetően könnyek között, írta Kádárnak bűnbánó levelében: „Elméleti képzettségem birtokában előre látnom kellett volna, hogy minden kommunista magánélete meg kell hogy feleljen a kommunista morál követelményeinek. Az én felfogásomban ez a morál nem mindig nyilvánult meg, mivel környezetem rossz hatásának nem tudtam ellent állni.” Így aztán lett villa (Pasaréten), nyaraló (a Dunaparton), hozzá motorcsónak, gépkocsi – minden bizonnyal környezete rossz hatására…

Kádár a nyilvánosság teljes kizárását és az enyhe büntetést választotta. Török perével nem kellett „üzenni”; kizárták a pártból, semmiféle vezető beosztásba nem térhetett többé vissza. Összesen két év hat hónapi börtönbüntetést kapott, de ezt sem kellett leülnie, mert a ’63-as amnesztiával ő is szabadult.

Ezután következett a titokzatos Onódy-ügy. Az előzmények ismerete nélkül nehezen lenne érthető, mi és főleg miért is történt Onódy Lajossal. A dátum 1964. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártjának első titkára ősszel a Krímben üdült, ezt kihasználva az árulókkal megerősödött ellenfelei a színfalak mögött döntöttek leváltásáról. Október 12-én a KB ülésén javasolták leváltását, mire ő ugyan azonnal Moszkvába repült, de a két nappal későbbi, a 14-i KB-ülés mégis leváltotta. Hajnalban az egész országban leállították a nyomdagépeket, s az aznap megjelenő napilapokból törölték Hruscsov nevét, amelyet a szovjet sajtó soha többé nem írhatott le…

Kádárt Lengyelországban érte a hír. Mindenki leste, mit fog mondani, ezért óriási tömeg, rádió- és tévéközvetítés várta a Nyugati pályaudvaron. A pártfőtitkár kiállt leváltott barátja mellett. Kádárt mindenekelőtt az izgatta, hogy abban az esetben, ha a Szovjetunióban a keményebb vonal hívei kerülnek előtérbe, itthon is aktivizálódik belső ellenzéke.

És ekkor ütött be az Onódy-ügy.

Onódy Lajos élete valóságos regény! Elég legyen annyi, hogy 18 évesen a Ganzban kezdett segédmunkásként, hogy aztán 1964-ben, 44 évesen a vendéglátószakma országosan ismert királya legyen. Hozzá tartozott a büfék, a mulatók, a légitársaságok ellátása, a szörp- és a cukorkakészítés, ő hozta be Magyarországra a jégkrémet és a lágy fagylaltot, a turmixgépeket, a zenegépeket, ő nyitotta meg a hidegkonyhai remekeket árusító Mackó büféket, amelyeknek a moszkvai Gorkij parkban is született kistestvére, a Medvezsonok (Mackó). Ő látta vendégül Hruscsovot, akit teljesen elkápráztatott a magyar gasztronómiai különlegességek feltálalásával, a krémkávéval meg az ötven darab grillcsirkét egyszerre sütő masinával, amelyből a látvány kedvéért kettőt is hozatott. Övéi lettek a déli Balaton-parttal együtt a szállodák, a csárdák, a borharapók, a büfék, a fagylaltozók, a presszók, a bárok... Onódy álmodta meg a siófoki vízparti szállodasor első két tagját, a Lidót és a Hungáriát, a hozzájuk tartozó ezerfős Siófok étteremmel együtt.

Onódy mint saját tulajdonát kormányozta vállalatait. Egy-egy palack elajándékozását vagy a térítésmentes vendégül látást olyan „beruházásnak” fogta fel, aminek ellentételeként a vállalat érdekében elintézett valamit, mondjuk a víz és a villany gyors bevezetését a Balaton- parti motelekbe.

Felsorolhatatlan az évtizedek alatt kiépített kapcsolati köre. Amely Kádár Jánossal kezdődött, tagja volt Münnich Ferenc miniszterelnök, Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke, Nezvál Ferenc igazságügyminiszter, Szalay József, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Szénási Géza legfőbb ügyész, Sós György budapesti rendőrfőkapitány; miniszterek, vezérkari tisztek, a BM útlevélosztályának mindenható ura – Onódy akkor, amikor senki nem mehetett szinte sehová, több mint huszonhatszor volt külföldön, többször Amerikában is. Az Onódy-klánhoz tartozott Sebes Gusztáv, az Aranycsapat vezetője, bankvezérek, a Malév vezérigazgatója, s az ő kapcsolataik is. Csoda, hogy azt hitte, sérthetetlen?!

De hát sajnálatos módon Hruscsov elvtársat leváltották. Mire itthon egy perc alatt „beáldozták” a kegyeltet. Ezért az Onódy-ügynek kezdettől fogva nagy nyilvánosságot adtak, és „szabad bírósági folyást” engedtek a „törvényes eljárásnak”. Onódy a terhére felrótt 32 ezer forint elsikkasztása miatt első fokon hét és fél évet kapott, amit másodfokon hat és fél évre enyhítettek – miközben valójában akár egy fegyelmivel vagy az igazgatói posztról való leváltással is el lehetett volna intézni az egészet...

A pletykák hatalmas és féktelen mulatozásokról, sőt egyenesen titkos orgiákról szóltak, amelyek állítólag az Onódy felügyelete alá tartozó fővárosi mulatóhelyeken (Kis Royal, Budapest Táncpalota), gödi nyaralójában és vadászházakban zajlottak. A magyarországi „La Bolse Vitáról” és Onódy gödi nyaralójáról a bécsi Kronen Zeitung például azt írta, hogy „az új osztály nagyjai itt pihenték ki a szocialista hétköznapok fáradalmait”, ahol az egyik fogás „meztelen lányok aszpikban, óriási ezüsttálcákon felszolgálva”, s ahol ruletten „csokoládéval leöntött stewardesseket” lehetett nyerni. (Hírbe hozták a kor neves és ünnepelt színésznőit, mint az ilyen állítólagos orgiák „fő attrakcióit”. Rövid idő elteltével a listán csak Bara Margit, a kor legszebb színésznője maradt. A róla szóló pletykák teljesen alaptalanok voltak, mi több, nem is ismerte Onódyt. Mégis meghurcolták, pályája feladására kényszerítették.)

Onódy éppen Amerikából jött hazafelé, bécsi átszállással. Ugyan telefonon is figyelmeztették, hogy ne jöjjön Pestre, sőt Bécsben, a Kärntnerstrassén találkozott Papp Lászlóval, aki letérdelt elé, úgy könyörgött, hogy maradjon kint, de ő hazajött, hiszen érinthetetlen… A per 1965. február 22-én kezdődött a Fővárosi Bíróságon, és tizenkilenc tárgyalási nap elteltével, március 20-án hirdettek ítéletet. Az ügyekben részes vezetők a kor szokásainak megfelelően önkritikát gyakoroltak, többé-kevésbé mindenki megúszta.

Onódy négy év négy hónapot ült a szegedi Csillagban. Bútorlapokat ragasztott, szeme és tüdeje károsodott, fogainak egy része kihullott, cukorbeteg lett, csontsoványra fogyott. Büntetése kétharmadának letöltése után feltételesen szabadlábra helyezték 1969. február 28-án. Emberi roncsként hagyta el a börtönt. Régi miniszter barátja, Csergő János akkor már a Ganz vezérigazgatójaként segített rajta, szaktanácsadóként alkalmazta. Onódy egy büfét és egy kisvendéglőt hozott létre a gyár területén belül, amelynek bevételét a Ganz- MÁVAG focicsapatára fordították.

Igazi elégtételt soha nem kapott. Az Elnöki Tanács 1980-ban „kegyelemből” mentesítette őt a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. A szocialista párt 1990-ben hozott határozatot arról, hogy Onódy kizárása „koncepciós jellegű” volt, ezért a döntést hatályon kívül helyezte.

Onódy Lajos 1996 februárjában, 76 évesen hunyt el. Története azonban máig él. Örök mementó, hogyan válhat a kegyencből eltüntetni való teher.