Lassan fordul a hajó

– Amióta Ferenc pápa kezébe vette a kormányt, fordulni látszik az egyház hajója. Elfogadást, irgalmasságot hirdet, főbenjárónak hitt bűnökért kínál feloldozást. Mintha friss szelek fújnának a Vatikán falai között…

– Egy olyan fejlődési folyamat zajlik az egyházban, ami már XXIII. János pápával elkezdődött, akiért úgy ujjongott az egész világ, ahogyan egyetlen elődjéért sem. Ferenc azonban rajta is túltesz népszerűségben: nincs még egy olyan politikusa, közszereplője a világnak, aki hozzá hasonló közvetlenséggel fordulna az emberek felé.

– Úgy tűnik, hogy a pápa érti az idők szavát, korszerű válaszokat ad a XXI. század kérdéseire. A napokban lehetővé tette a papoknak, hogy „feloldozzák vétkeik alól azokat a nőket, akik abortuszon estek át, de a bűnüket megbánták és bűnbocsánatért esedeznek”. Vajon csupán ajánlás ez a lelkipásztorok számára, vagy kötelező érvényű felszólítás?

– Az egyházi jogszabályokban számos olyan irányadó útmutatást találunk, melyeket a püspöki kar a helyi viszonyok között alkalmaz. Amennyiben egyetemes felhívásokat fogalmaz meg az egyházfő, azok mindenképpen betartandók.

– Az abortusz az egyik legsúlyosabb vétek, ami korábban az egyházból való kiközösítéssel járt, s ami alól csak püspök vagy más magas rangú főpap adhatott feloldozást. Könnyebb lesz ezután bűnbocsánatot nyerni?

– A terhességmegszakításon átesett nőket Magyarországon eddig is feloldozhatták a lelkipásztorok. Erre a püspöküktől általános engedélyt kaptak, amit évente megújítanak. Az egyház tiltja az élet szándékos kioltását, de tudomásul kell vennünk, hogy az abortuszok száma megsokasodott a korábbi időkhöz képest. Ferenc pápa tisztában van azzal a teherrel, ami a nőket ilyen fájdalmas döntésre készteti, ezért a püspökök fölötti hatalmával élve gyakorol irgalmasságot a bűnbocsánatot kérők iránt. Az egyházfő e megengedőbb szemlélete olykor éles vitákat szül a katolikusok haladó és konzervatív tábora között.

– A Vatikánban októberben kezdődő püspöki szinódus egyik központi kérdése lesz az egyházi esküvő után elvált és polgárilag újraházasodott hívők befogadása. A pápa egyszerűsítené a házasságok érvénytelenítését, elismerve, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a válás elkerülhetetlen. Értsük úgy, hogy a házasság mégsem szent és felbonthatatlan?

– Az elvált hívők egyházba való visszafogadása régóta napirenden van. A statisztikák azt mutatják, hogy a házasságok mintegy fele ma válással végződik. Amikor az okokat keressük, látnunk kell, hogy sok fiatal pár az esküvője idején még nem elég érett ahhoz, hogy életre szóló döntést hozzon, vagy a kapcsolatuk nem elég megalapozott a házassághoz. E kötelékeket az egyház nem felbontja, hanem kimondja, hogy sosem voltak érvényesek.

– A pápa a homoszexualitás kérdéséhez is nyitottabban áll, mint az elődei. Arra buzdítja a társadalmat, hogy fogadják el a melegeket. Sokakban ez megütközést kelt…

– „Ha egy meleg ember keresi Istent, és jó szándékú, ki vagyok én, hogy megítéljem őt?” – pontosan így hangzott a mondat, amit a világsajtó szenzációként ragadott ki a pápa beszédéből, ám mondanivalójának a lényege az volt – és én is ezt vallom –, hogy a homoszexuálisokat nem szabad kiközösíteni, hanem be kell fogadni őket a társadalomba, még ha azt is tanítjuk, hogy a melegek közötti szexuális aktus bűn. Az egyház álláspontja továbbra is az, hogy a szexualitás a gyermeknemzést szolgálja, azon túl, hogy a házaspár szeretetét és örömét kifejező aktus.

– Mit gondol, eljön-e valaha az idő, amikor a katolikus papok is házasodhatnak?

– A cölibátus nagy érték annak, akinek hivatása van rá, és aki igazán elhivatott, annak nem esik nehezére lemondani a szexuális örömökről. Ferenc pápa amellett, hogy a cölibátust fontosnak, az egyház számára adománynak tartja, talán hajlandó napirendre tűzni a papi nőtlenség témáját, hiszen nem hitbéli kérdésről, hanem életmódbeli szabályról van szó. Mostanában több püspök is szorgalmazza ezt. Sokakat éppen a  nőtlenségi fogadalom tart vissza ahivatástól, olyannyira, hogy Magyarországon mára riasztó mértéket öltött a paphiány. Ezért bizony előfordult az utóbbi időben, hogy kényszerűségből a szolgálatra még nem eléggé érett növendékeket is felszenteltek. Véleményem szerint a házasságban élő keresztény ember sokszor alkalmasabb volna arra, hogy teológiát végezve pappá legyen, mint egy személyiségében hibás fiatalember.

– A hazai katolikus papok közül sokan a híradásokból értesültek arról, hogy Ferenc pápa azt kérte tőlük: nyissák meg a plébániákat a menekültek előtt, és fogadjanak be egy-egy családot. Az érsekségektől, püspökségektől hivatalos tájékoztatást lapzártánkig nem kaptak. A Pannonhalmi Bencés Apátság és számos plébánia eddig is fogadott be migránsokat, ám úgy tűnik, hogy megosztottak a menekültkérdésben.

– A lelkipásztoroknak sok kérdésben meg kell várniuk a feletteseik útmutatását, hiszen egyházunk nem demokratikus, hanem hierarchikus szervezet. Ugyanakkor a menekültek segítése keresztényi kötelesség, ami „rendelkezés” nélkül is irányadó. A migránsok segítésében közösségeink kiemelkedően kiveszik a részüket annak ellenére, hogy e munkát olykor jogi akadályok nehezítik.

– Krízishelyzetben a világi vagy az isteni törvények mutatnak utat az egyház emberének?

– Isten törvényének mindig jobban kell engedelmeskedni, mint az emberekének. Számos példa volt már erre a történelemben: XII. Pius a zsidók üldözésekor elrendelte, hogy minden szerzetesház, minden egyházi személy védje az üldözötteket. Rómától kezdve Magyarországig a papság széles körei az életveszélyt is vállalták. Boldog Salkaházi Sárát azért lőtték le a nyilasok, mert a háza tele volt bújtatottakkal.

– Az irgalmasság szentévét hirdette meg 2016-ra Ferenc pápa. Hát nem egyformán gyakorolja az egyház ezt a szép erényt?

– Úgy mondanám, hogy mindannyiunk életében vannak hétköznapok és ünnepi idők – mint például a karácsony –, amikor több örömöt szerzünk másoknak. Az egyháznak mindig irgalmasnak kell lennie, de a napi pörgésben jó, ha időnként egyegy olyan értéket helyezünk a középpontba, ami egyébként is örök érvényű. Ezekben a zavaros, megoldhatatlannak tetsző problémákkal terhes időkben csak így tudunk segíteni magunkon és másokon is.