Sportnapló: Kupatörténelmünk évtizedei

A 70 éves Szabad Föld születésnapi számának "Sportnapló" rovatában Palágyi Béla a Szabad Föld-kupák történetét idézte fel.

Ország-világPalágyi Béla2015. 09. 03. csütörtök2015. 09. 03.

Kép: Budapest, 2003. május 6. Harminckilencedik alkalommal rendezték meg a Szabad Föld című lap által alapított labdarúgó kupa döntőjét, amelyben a Magyar Kupában legtovább jutott, az amatőr bajnokságok valamelyikében induló csapatok szerepelnek. A Puskás Ferenc-stadionban játszott döntő mérkőzést a Szár nyerte 3-1-re az Enese csapata ellen. A képen: a Szár csapata. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd , Fotó: Koszticsák Szilárd

-
Budapest, 2003. május 6. Harminckilencedik alkalommal rendezték meg a Szabad Föld című lap által alapított labdarúgó kupa döntőjét, amelyben a Magyar Kupában legtovább jutott, az amatőr bajnokságok valamelyikében induló csapatok szerepelnek. A Puskás Ferenc-stadionban játszott döntő mérkőzést a Szár nyerte 3-1-re az Enese csapata ellen. A képen: a Szár csapata. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Fotó: Koszticsák Szilárd

Mit tehet egy újság a magyar labdarúgásért? Írhat róla jót vagy rosszat, attól függően, milyen eredményt kell világgá kürtölnie. Olykor felvillanthat egy-egy arcélt azok közül a játékosok közül, akiknek életútját példának ajánlja. Toborozhat híveket a soros összecsapásokra, kinyilváníthatja elfogultságát azzal a táborral szemben, amely esőben, sárban, hóban, fagyban ott toporog a focipálya kerítésénél, vagy dércsípett orral lelkendezik a komfortosabb stadionok lelátóin. A lap olykor türelemre intheti a háziasszonyt, aki zsörtölődik, hogy „amiatt a fránya labda miatt” már megint hamarabb kell tálalni az ebédet a fiúnak meg az apjának – és már hányadik hétvégén!

Nagyjából ennyi az, amennyit az újságjától elvárhat a nyájas olvasó. Ha azonban egy szerkesztőség egyszerre kapja fel a fejét a labda pattogására, biztos, hogy keresi a módját, miként lehetne a tollon kívül mással is szolgálni a kollektív tébolyt, amit labdarúgásnak hívnak.

Lapunk, a Szabad Föld 1960-ban jutott el oda, hogy hírt adjon az ország sportjáról. De ettől kezdve már nem volt megállás: a sportrovat beindítása után a szerkesztői szobák légterében kipattant a szikra: „Mi lenne, ha vándorserleget ajánlanánk fel a falusi focicsapatok számára?”

A dolog csak azért nem volt időszerű, mert a Magyar Népköztársasági Kupa is éppen átmeneti álmát aludta – egyszóval meg kellett várni, míg felébred Csipkerózsika-álmából… Hanem aztán levél érkezett a Magyar Testnevelési és Sportszövetség elnökségétől, miszerint 1964-ben újra megrendezik a Magyar Népköztársasági Kupát és azon belül a Szabad Föld Kupa kiírására is sor kerülhet. Később még szebb lett a menyasszony: a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöksége azzal az ajánlattal állt elő, hogy a falusi labdarúgók kupadöntőjét az MNK fináléja előmeccseként akár a Népstadionban is megtarthatjuk. Hát akkor, nosza, rajta: jöttek a lázas szervezés hónapjai, végül 1964. november 7-én a Népstadionban, az első kupadöntőn pályára lépett a Budaörsi KSE és a Pilisi KSE.

Ez ma már történelem, a mi történelmünk is. Lapunk ettől kezdve megpróbált katedrálist építeni cselekből, gólokból, ám mindenekelőtt a játék szeretetéből. S lettek követőink: Csehszlovákiában a járási másodosztály szintjén rendeztek kupavetélkedőt, Lengyelországban már az NB III magasságába tették a mércét (sőt az NDK is mérlegelte, hogy utánozza a példát). Nos, így történhetett, hogy amikor a Szabad Föld Kupa védője megmérkőzött a szomszéd országbeli ellenfelekkel, Csehszlovákiában rendre győzött, míg Lengyelországban sorra alulmaradt.

Sorjáztak hát a győztesek nevei a kupánk oldalán, már éppen a negyvenedik nyertes nevének felvéséséhez készülődtek a vésnökök, amikor a jó szándékú, naiv amatörizmus Titanicja kőkeményen beleütközött a piacgazdaság acélosan kemény profizmusába.

Na, ez a változás beverte a szöget a Szabad Föld Kupa koporsójába. Ám azért csak eltöltöttünk negyven évet a vidék futballjának szolgálatában…

Lapozzunk a négy évtized történetében.

Tízéves lépésekkel haladunk, így a kupa kezdősorozatának első lépése 1964. november 7.
Akkor még jeles ünnepnek számított, ma leginkább a budaörsi focibarátok számára fontos dátum. A 400 benevezett csapat közül a Budaörsi KSE és a Pilisi KSE együttese jutott be a döntőbe. A budaörsiek 2-1 arányban győztek, s a kupa történelmének első gólját a budaörsi Kosziba szerezte. Hesz Ferenc elnök a trófea átvétele után azt nyilatkozta: – Ez pályafutásom legszebb napja, és a kupával új gazdát is szereztünk: a Sasad Tsz átveszi a sportkört.

1974. Hercegszántói TSZ SK–Faddi TSZ SK 3-3. Népstadion, 3000 néző. Bár a mérkőzés döntetlenül végződött, az alacsonyabb osztályban szereplő hercegszántóiak nyerték el a kupát.

1984. Gödi TSZ SK–Ménfőcsanak 2-0. Székesfehérvár, Sóstói stadion, 10 000(!) néző. Ennek bizony, már több mint 30 éve…

1994. Kisszállás–Nyírcsaholy 1-0. Kispest, Bozsik stadion, 2500 néző. A kétezer lelkes Nyírcsaholyból minden tizedik lakos ott szurkolt a lelátón.

2003. Szár–Enese 3-1. Puskás Ferenc stadion, 1500 néző. A Szabad Föld Kupában az utolsó gólt az enesei Majlinger rúgta: a 16- osról ívelt a jobb felső sarokba.

A gólszerző bekerült lapunk krónikájába – s kitétetett a pont a Szabad Föld Kupa negyvenéves történetének végére…

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek