Bernd Storck nem a mi emberünk - Sportnapló

Aztán Görögországban 4-3-ra kikaptunk – itt meg az bizonyosodott be, hogy általában nem csupán a góllövés megy kínkeservesen, de igazi védelmünk sincs. Száz szónak is egy a vége: ezen a két mérkőzésen Bernd Storck, a magyar válogatott német szövetségi kapitánya nem alkotott maradandót. Kezdőcsapata és a stratégiája maga volt a csőd, amikor meg pánikba esve tűzoltáshoz fogott, a cserék jobb esetben kihúzták a bajból. Amúgy nagy tisztelője vagyok a német labdarúgásnak – még úgy is, hogy világbajnok válogatottjuk nemrég 1-0-ra kikapott Írországtól.

Nos, ily hosszú nyekergés után végre kinyögöm: szerintem Bernd Storck nem a mi emberünk. Tanácstalanul téblábol a magyar labdarúgás nehezen áttekinthető dzsungelében; meglehet, a játékosokat pénzfeldobással válogatja ki; az üzenet pedig, amit a partvonal mellől küld – németül, persze –, talán a közelében rohangáló partjelzőig, ha elér. Talpig úriember, nem kétlem, de – ezt is a már idézett tréner mondta – „a fociban nem banktisztviselőkre van szükség”. (Nem az MLSZ elnökére gondolok.) A görögök elleni meccs azért érdekes történet: volt, hogy vezettünk (3-2-re is), csak hát éppen azok a tapasztaltabb, ám lecserélt játékosok hiányoztak az eredmény tartásához (Dzsudzsák, Gera), akik a zuhany alatt álltak, amikor a meccsfordító gólokat kaptuk. Viszont a pályára küldött Kalmár üde színfoltnak bizonyult, gólpasszt is adott – egyszóval az edzői szakma sem egyszerű.

Azért csak meg kellene találni a legmegfelelőbb kapitányt, ha kijutunk az Európa-bajnokságra. Ha meg hazulról nézzük a franciaországi Eb-t, akkor új edzővel jöjjön újra a nagy levegővétel – és a nagy ígéret. Ami aztán vagy teljesül, vagy nem…