Bűnről bűnre - Szatír a sírok között

Legutóbb egy idős özvegy a karcagi, borjúdűlői temetőben vált szatír áldozatává. A 76 éves asszony fényes nappal a férje sírján rendezgette a virágokat, amikor a börtönből frissen szabadult V. Pál hívatlanul tisztelte meg a társaságával. A korábbi börtönlakó előbb mélyen vallásos érzületéről beszélt, s dicsérte az emlékező gondosságát, hogy milyen szeretettel viseltetik elhunyt párja emléke iránt.

Amikor aztán az asszony megelégelte az egyoldalú társalgást és távozásra szólította fel a tolakodót, V. Pál a tettek mezejére lépett. A neki hátat fordító asszonyt a vállánál fogva megragadta, a földre rántotta, befogta a száját, hogy ne tudjon segítségért kiáltani, sőt egyszer megütötte. Ezután vetkőztetni kezdte, és aljas szándéka komolyságának azzal adott nyomatékot, hogy megfenyegette az özvegyet: ha menekülni próbál, leszúrja! Ám további erőszakra nem került sor, mivel a támadó férfiként csődöt mondott. Azonban a birkózást nem hagyta abba. A megtámadott asszony szerencsére nem vesztette el a lélekjelenlétét, segítségért kiabált. Ekkor két alak tűnt fel a közelben, akik elől a szatír megfutamodott, s a közeli erdő felé vette az irányt.

A városi rendőrség bűnügyi osztályának vezetője tizenhat egyenruhást vezényelt az elkövető felkutatására. Négy órán belül a városi kórház közelében elfogták az erőszakoskodót és előállították a kapitányságra. V. Pál nem tagadott, tettére magyarázatul a zsebében lapuló szabadulólevelet mutatta – ami azonban nem vált a menlevelévé. Szexuális erőszak bűntette kísérletének alapos gyanúja miatt őrizetbe vették, a bíróság elrendelte előzetes letartóztatását.

A temetők a világ számos pontján kultikus helyek, ahol elképzelhetetlen az erőszak. A szentpétervári temetőben rejtett hangszórókból egész nap gyászzene hallatszik. Párizsban mintha mauzóleumban sétálnánk, ha a sírkertet járjuk. Nálunk meg az elhunytak napján rendőri készültség óvja az emlékezőket, a gyász napjára riasztó felhívásokkal kell ráhangolódnunk. És most már, úgy látszik, valamely őszi hétköznap hűvös délutánja is elég ahhoz, hogy egy idős özvegy számára örökre emlékezetes maradjon a múltba merengő temetői látogatás.