Elment a nép elnöke

BÖRTÖN, GYEREKEK
1963-ban, a nagy amnesztiával jöttem ki a börtönből, két hónappal a többiek után. Még egy kicsit ki akartak szúrni velünk. Zsuzsa várt hajnalban a börtön előtt. Először édesanyámhoz mentünk, utána haza, és otthon ki volt rakva négy színjeles bizonyítvány, és Zsuzsa föltette az Eroicát. A börtönviselt apa hazaérkezik: megrendítően szép élmény volt. Nézd: egyvalamit tudtam. Azt, hogy van három félárva és egy árva gyerekem, a legkisebbik. Ő egyéves sem volt, amikor elvittek. Következésképpen, ha az ember a gyerekek legfiatalabb időszakában nem volt, akkor jó barátja lehet a gyerekének, apja már nem. Ez többé- kevésbé biztos. Ez be is vált.

FORDÍTÓ
A nem fordító író mélységesen lenézi a fordítót. Mondván, hogy csak nyelvével alkot, eszmevilágát tekintve nem. Ahhoz, hogy az írót íróként ismerjék, ahhoz többet kell írni. Ahhoz én keveset írtam. És még valami: azért ne felejtsd el, hogy az íróknak egy jelentékeny része már fiatal korától kezdve kávéházba jár, egymás műveit elemzi, egymás között házasodik, miegymás. Ha valaki érett fővel, javakorabeli emberként kerül bele ebbe, semmiképpen nem lesz a szakmai életnek vagy az írói vitáknak szereplője. Ezt én egyfajta kívülállásnak nevezném. Én az égvilágon, életem végén is mindig mindenből kívül fogok állni. És nem vagyok benne biztos, hogy ez a kívülállás nekem emberileg nem volt rendkívül hasznos. Ha én mondjuk műnek tekintem ezt a tíz évet (értsd: az elnökséget – a szerk.), akkor annak az volt a titka, hogy mindenütt kívül álltam.

ELNÖK
Hogy miért kellett vállalnom? Most mit mondjak neked? Hiúságból kellett elvállalni, kötelességtudásból kellett elvállalni. Azért, mert az embernek volt egy elképzelése, amiről azt hiszi, hogy meg tudja csinálni. Talán fogadjuk el komolynak azt a kijelentésemet, hogy azok szolgája akartam lenni, akiknek szolgájuk nincsen. Ez volt az első beszédemnek is a fő témája. És mindmáig él. Hát, ha tényleg ezért vállaltam el, és nem hazudtam. Mindenesetre az ország többsége ma úgy érzi.

HÁZIGAZDA
Még nem volt meg a megállapodás az SZDSZ és az MDF között, amikor meghívott teázni a brit nagykövet. Kérdeztem, mit keresek én nála? Azt mondta, hát nem tudom? Én leszek az elnök, és van egy rossz híre: hamarosan érkezik Lady Diana és Károly herceg, nekem kell fogadnom őket. Hogy honnan vette, hogy ezek meg fognak egyezni, ma sem tudom, de ami a hercegi párt illeti, abban igaza volt. Azt hiszem, háromnapos elnök voltam. Ferihegy, díszszázad. Én még soha életemben királyi fenségnek senkit nem szólítottam. De nem volt mit tenni, felmentem a repülőgépre üdvözölni őket. Ahogy jöttünk le, egyszerűen megkukultam, mert nem tudtam, mi a pontos megszólítása. A hallgatásomat Károly úgy értékelte, hogy talán az angolom nem elég jó. Kérdezte: beszéljünk inkább franciául? Erre én: azt hiszem, maradjunk az angolnál, mert franciául nem tudok. A hallgatásom oka pedig egyszerűen az, hogy az ön családja 700 éve gyakorolja ezt a mesterséget, én három napja. Úgyhogy ne haragudjon, de kissé gyakorlatlan vagyok ebben. Na, hát ezzel a barátságunk megvolt. Állt velünk szemben a díszszázad, szólt a Himnusz, és nekem kiszaladt a szememből a könny. Persze, mert a nap a szemembe sütött! És a Himnuszt is akkor – azt hiszem – másodszor játszották nekem. Zsuzsa a hátam mögött állt, mellette Lady Diana, ekkora kalapban. Zsuzsa is elsírta magát, erre ő odaadta a kezét. Fogta a kezét Zsuzsának, és odaadott neki egy papír zsebkendőt. Érdekes, ez a naplójában is benne van: „Azon a helyen, amikor Mrs. Gönczcel találkoztam, akkor éreztem először magam felnőttnek” – írja. Ebből egy tényleges barátság lett, én nagyon sokat tanultam tőlük. Károly hercegtől tanultam meg például az első díszvacsorán, hogy az ember az első fogásnál jobbra beszél, második fogásnál balra beszél, a harmadik fogásnál jobbra a túlsó oldalra beszél, negyedik fogásnál balra a túlsó oldalra beszél. Ennek később roppant sok hasznát vettem.

POLITIKUSEMBER
Idehallgass. Tanítalak téged valamire. Az embereket bele lehet kompromittálni a tisztességbe. Ezt így értsd, ahogy mondom. Ha valakivel elhiteted, hogy tisztességesnek tartod, akkor utána, ha nem egészen elvetemült és hülye fráter, akkor tisztességes lesz, mert egyszerűen szégyelli, hogy nem az. Nem muszáj jobbra-balra az utcát 150 méterre kiüríteni, ha megérkezel valahova. Megtanulhatod azt, hogy ha bemész egy iskolába, nemcsak az igazgatóval fogsz kezet, hanem a pedellussal is, és hogy a díszvacsora végén megköszönöd a felszolgálóknak, hogy felszolgáltak. Nem esik le a korona a fejedről, nekik viszont jólesik, és megjegyzik.

ELŐDÖK, UTÓDOK
Én voltam az első elnök, előttem példa nem volt. Én Horthytól nem tudtam tanulni. Egyrészt nem volt olyan szép epolettem (vállrojt – a szerk.), mint neki, nem tudok lovagolni, és fehér lovam sem volt. Ferenc Józsefnek pofaszakálla volt és király volt, úgyhogy nagyon nehéz volt kit utánozni. Tildy Zoltán semmiképpen nem volt példakép. Én ezt csináltam, mert ez van, ezt kell szeretni vagy ezt kell leszarni. Ez most már történelmi tény. Hogy ezután mi van, az már nem tőlem függ.